2022, az Aranybulla kiadásának 800. évfordulója számos konferenciát hívott életre, ezek közé tartozott a Bölcsészettudományi Kutatóközpont intézetei részvételével 2022. november 10-én a Magyar Tudományos Akadémián, a Magyar Tudomány Ünnepe sorozat keretében megtartott Aranybulla 800 konferencia is.

A tanácskozás középpontjában nem az Aranybulla, azaz a kiadásához vezető út, a szöveg elemzése állt, hanem az a szellemi és építészeti környezet, amelyben a törvény megszületett, valamint az a hatás, amelyet évszázadok alatt kifejtett. Az előadások jól szemléltették az egyes intézetekben folyó kutatások összetartozását, továbbá a bölcsészettudományok mellett a természettudományok és az informatika kínálta lehetőségeket is felhasználták.

Gángó Gábor, a BTK Filozófiai Intézet tudományos tanácsadója A 19. századi magyar polgári átalakulás védelmezője, az Aranybulla című előadása az előzményekre és a következményekre is tekintettel tárgyalta az 1861 és 1866 közti időszakot, amikor Deák Ferenc és báró Eötvös József (Szalay Lászlót követő) Aranybulla-felfogása az 1848-as törvények határkő jellegét s ezáltal a magyar politikai közösség és történeti nagyelbeszélése folytonosságát kívánta védelmezni az 1849 és 1860 közötti törés után. Az Aranybulla 1867 utáni történeti kutatása ezt az értelmezést szolgálta. Nemcsak Deák közjogi álláspontjának, hanem e felfogás kulcsmondatának is, miszerint a nemzet az 1848-as törvényekhez „mint új Aranybullájához ragaszkodik” (Eötvös: Szalay-emlékbeszéd, 1865), Wenzel Lustkandl a polemikus kontextusa. Az Ungarisch-österreichische Staatsrecht (1863) említette először egy mondatban az 1848. áprilisi törvényeket és az Aranybullát, szembeállítva az előbbi érvénytelenségét az utóbbinak kifejezetten több nemzedékre kiterjedő érvényességével.