A Magyar Királyság népeinek története, irodalma, kultúrája az Osztrák-Magyar Monarchia korában (1867-1918) címmel háromnapos konferenciát tartott Rómában 2013 január 30-ától február 1-jéig a CISUECO (Magyar és Kelet-Közép-Európai Tanulmányok Egyetemközi Központja) a Római Magyar Akadémia és a „Roma Tre” Egyetem közreműködésével. (A CISUECO 1989-ben jött létre abból a célból, hogy előmozdítsa és összehangolja a magyar nyelvvel, irodalommal, kultúrával, történelemmel kapcsolatos olaszországi kutatásokat, és nemzetközi szinten is elősegítse a fentiek vonatkozásában az együttműködést.) A konferencia fő szervezője a CISUECO aligazgatója, Roberto Ruspanti irodalomtörténész, a magyar kultúra kiváló ismerője és lelkes olaszországi népszerűsítője, számos magyar irodalmi alkotás fordítója volt (aki ezúttal Eötvös József politikai gondolkodásáról beszélt). A huszonnégy felkért előadó névsora is jelzi egyébként, hogy a CISUECO által szorgalmazott nemzetközi együttműködés megvalósulóban van, hiszen egyrészt a tizenhét Olaszországban tanító meghívott mellett öt magyarországi kutató, valamint az erdélyi magyarság kultúráját bemutató kolozsvári Egyed Péter és a szerb kisebbség mozgalmairól beszélő belgrádi Vojislav Pavlovic is hivatalos volt a konferenciára, másrészt a hazánkat képviselők egyike a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen tevékenykedő Armando Nuzzo, míg az itáliai egyetemek munkatársai között volt jelen a hosszú évek óta Firenzében élő („Esztétika és etika a magyar modernitásban” címmel előadást tartó) Töttössy Beatrice és a Milánóban oktató (Musilnak a nemzetiségek problémájához való viszonyát vizsgáló) osztrák Franz Haas.
A magyarországi meghívottak közül a Veszprémi Egyetemen tanító Ordasi Zsuzsanna a korszak építészetét mutatta be, Csorba László, a Nemzeti Múzeum főigazgatója az egyházak helyzetéről és szerepéről beszélt, míg a már említett Armando Nuzzo az 1867 és 1918 közötti magyar szépirodalomról szólt. A Magyar Tudományos Akadémiát két résztvevő képviselte: Molnár Antal (BTK Történettudományi Intézete) előadásának tárgya az osztrák-magyar jezsuita rendtartomány volt, míg e sorok szerzője a dualizmus-kori magyar filozófia történetét ismertette. Molnár Antal, aki egyúttal a Római Magyar Akadémia igazgatója is, e minőségében a konferencia elején elmondott üdvözlő beszédében rámutatott, hogy immár tarthatatlan az az alapvetően negatív beállítás, amely szerint a Monarchia „a népek börtöne” volt. A résztvevők nagy többségének előadása is egy sokszínű, virágzó, több szempontból a korabeli világ élvonalában járó kultúrával és dinamikusan fejlődő gazdasággal rendelkező (noha természetesen nem minden belső feszültségtől mentes) Magyar Királyság képét rajzolta meg, Francesco Guida, a CISUECO igazgatója pedig egyenesen azt a kérdést tette föl, vajon nem szolgálhatna-e az Osztrák-Magyar Monarchia bizonyos értelemben modellként egész Európa számára.
Turgonyi Zoltán
(MTA BTK Filozófiai Intézet)
