Tengelyi László július 19-én Wuppertalban tragikus hirtelenséggel szívroham következtében elhunyt. Az alábbiakban Varga Péter András nekrológját olvashatják:

Tengelyi László tragikus hirtelenségű halálával nem pusztán a magyar filozófiai élet veszítette el egyik legjelentősebb gondolkodóját, hanem egy olyan szakmai karrier is megszakadt, amely éppen a nemzetközi kánonban szereplő magyar filozófusok sorát gyarapította. Ez utóbbit leginkább a kontinentális filozófia Európa-szerte otthonosan mozgó, nemzetközi diákjaival és doktoranduszaival beszélgetve lehetett felmérni, akik természetességgel említették Tengelyi László nevét a kortárs fenomenológiai gondolkodás legjelentősebb művelői között.

Tengelyi László filozófiai, klasszika-filológiai és történelmi tanulmányait 1972 és 1979 között az Eötvös Loránd Tudományegyetemen végezte, amelynek egészen 2001-ig oktatója is volt. Filozófiai érdeklődése eleinte Kant filozófiájára irányult, amely egyben doktori disszertációjának (1986) és habilitációjának (1995) tárgyát alkotta. Ebben az időszakban megjelent könyvei: Kant (1988, 1995), A bűn mint sorsesemény (1992), Élettörténet és sorsesemény (1998). Utóbbi munkájának teljes változata már német nyelven látott napvilágot (Der Zwitterbegriff Lebensgeschichte, 1998), amit később angol (The Wild Region in Life-History, 2004) és francia (L’histoire d’une vie et sa région sauvage, 2005) kiadás is követett.

Tengelyi László érdeklődése, ahogyan a Magyar Fenomenológiai Egyesületnek adott interjúban felidézte, Nicolai Hartmann írásai, Munkácsy Gyula és Kelemen János egyetemi órái, Theodor Adorno kritikájának elégtelensége, végül pedig 1988 és 1989 között a Soros-alapítvány támogatásával a leuveni egyetemen töltött időszak hatására fordult a fenomenológia, a kortárs kontinentális filozófia legjelentősebb irányzata felé. Ez az időszak határozta meg érdeklődésének kortárs viszonyítási pontjait is Rudolf Bernet, Klaus Held és Marc Richir munkásságában.

Tengelyi Lászlónak 2001-ben éppen arra nyílt lehetősége, hogy Klaus Held németországi egyetemi katedráját átvegye, ahol – Leuven, Bécs, Washington és Párizs mellett – korábban vendégprofesszorként volt jelen. A wuppertali egyetem rendes professzoraként Tengelyi László kutatómunkája eleinte a fenomenológia kortárs francia alakzatára irányult. 2011-ben Hans-Dieter Gondek-kel közösen megjelent munkája (Neue Phänomenologie in Frankreich) ezen új filozófiai terület legjelentősebb összefoglalásának számít (erről magyar olvasók az akadémiai filozófia-kézikönyv számára írt fejezetéből nyerhetnek képet). Tengelyi László nemzetközi hírnevét egy francia gyűjteményes kötet (L’expérience retrouvée, 2006; második rész előkészületben), a rendkívül rangos Phaenomenologica-sorozatban megjelent német monográfia (Erfahrung und Ausdruck, 2007; magyar változat: Tapasztalat és kifejezés), a szakterület legrangosabb folyóiratainak (pl. Husserl Studies, Phänomenologische Forschungen) és könyvsorozatainak (pl. Phänomenologie und praktische Philosophie) szerkesztőbizottsági tagsága, Amerikától Kínáig terjedő meghívások és számtalan meghatározó jellegű tanulmány bizonyítja. Külön említésre méltó, hogy 2003 és 2005 között a Német Fenomenológiai Társaság elnöki tisztségét töltötte be, 2010-ben pedig elutasította a memphis-i egyetem katedráját. A wuppertali egyetem iránti elkötelezettségét tanúsította az Erasmus Mundus nemzetközi oktatási program kortárs európai filozófiai szakirányának (Europhilosophie) képzési helyének kiépítésével, amely számos külföldi, sőt Európán kívüli diákot vonzott a ruhr-vidéki német városba. Tengelyi László ugyanakkor tevékeny résztvevője kívánt maradni szülőhazája filozófiai életének: készségesen elfogadta konferenciameghívásainkat, írásokat küldött köteteinkbe, tisztségeket vállalt szervezeteinkben, például a Német-Magyar Filozófiai Társaságban, és szívén viselte a magyar filozófiai intézményrendszer, különösen pedig az MTA BTK Filozófiai Intézetének sorsát.

Halálának a munkássága utolsó éveiben kirajzolódó tendencia kölcsönzött különös drámaiságot. Tengelyi László írásainak olvasói és előadásainak követői már egy ideje felfigyelhettek egy olyan fenomenológiai metafizika kidolgozásának igényére, amely – a modern metafizika-kritikákat, különösen az ontoteológiai gondolkodás heideggeri kritikáját figyelembe véve – nem a létező végső princípiumait és okait kívánja kutatni, hanem, a fenomenológia megalkotójának, Edmund Husserlnek munkásságához kapcsolódva és az őstény (Urtatsache) husserli fogalmából kiindulva, a végesség (világ) és a végtelen-igény viszonyát próbálja fenomenológiailag új módon elgondolni. Magyar közönsége erről leginkább Fenomenológia mint első filozófia című írásából, illetve 2009-ben az Intézetünk társrendezésében megvalósuló jubileumi Husserl-konferencián tartott előadásából – melynek írásos változata a Magyar Filozófiai Szemle új folyamának nyitószámában jelent meg – értesülhetett. Tengelyi László július 11-én volt hatvan éves, a wuppertali egyetemen tiszteletére rendezett konferencia az Útban egy fenomenológiai metafizika felé (Unterwegs zu einer phänomenologischen Metaphysik) címet viselte. Világ és végtelenség. A fenomenológiai metafizika problémájához (Welt und Unendlichkeit. Zum Problem phänomenologischer Metaphysik) című, közel hatszáz oldalas monográfiája pedig a freiburgi Alber kiadónál a hónap végén jelenik meg. Barátai, tanítványai, tisztelői – mindannyiunk – számára ennek olvasása már monológ marad.