Gángó Gábor publikációja Lukács György Tanácsköztársaságban betöltött szerepéről

A Filozófiai Intézet kutatójának, Gángó Gábornak Lukács György Tanácsköztársaságban betöltött szerepéről jelent meg német nyelvű publikációja az Ungarn-Jahrbuch 35. számában. A tanulmány alapjául Gángó Gábor a „…minden édenek neve vad poklokat bűvöl”. A Magyarországi Tanácsköztársaság című, az Országgyűlés Hivatalának Közgyűjteményi és Közművelődési Igazgatósága, a Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpontja és a VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár által 2019. szeptember 11-12-e között megrendezett konferencián tartott előadása szolgált.

Szécsi Gábor új könyve

Az Akadémiai Kiadó gondozásában megjelent Szécsi Gábor új könyve A történetekbe zárt elme: Adalékok a narrativitás filozófiájához címmel.

A kötet a történetalkotás és -feldolgozás gondolkodásunkra, megértési folyamatainkra, kommunikatív aktusainkra, mindennapi problémamegoldó cselekvéseinkre gyakorolt hatását vizsgálja. Ennek jegyében kínál átfogó elemzést a kérdéskört érintő filozófiai, nyelvészeti és pszichológiai elméletekről, külön is kitérve a narrativitás történelmi megismerésben és médiakommunikációban játszott szerepére.

A könyv online változata az Akadémiai Kiadó elektronikus alapműveinek gyűjteményében (MERSZ) az alábbi linken érhető el: https://mersz.hu/szecsi-a-tortenetekbe-zart-elme

(Szécsi Gábor: A történetekbe zárt elme: Adalékok a narrativitás filozófiájához. Akadémiai Kiadó, Budapest, 2020)

Jász Borbála doktori védése

A Bölcsészettudományi Kutatóközpont Filozófiai Intézetének fiatal kutatója, Jász Borbála, 2020. június 18-án védte meg Ligeti Pál művészetfilozófiája és építészetelmélete című doktori disszertációját az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának Filozófiatudományi Doktori Iskolájában, summa cum laude minősítéssel.

A védési bizottság méltatta a disszertáció interdiszciplináris megközelítésmódját, amely - hűen a 2018-ban elhunyt eredeti témavezető, Dr. Kerékgyártó Béla gondolati örökségéhez - a mérnöktudományokban is jelenlévő eszmetörténeti és filozófiai relevanciát hangsúlyozza.

Registers of Philosophy, 2020/2.

Registers of Philosophy 2020/2. Günter Figal: Description and Conceptuality

Registers of Philosophy, 2020/1.

Registers of Philosophy 2020/1. Csaba Olay: Comments on Sharon Rider's Paper

Monográfia a filozófiatörténet filozófiájáról

A Gondolat könyvkiadó "Ergo" sorozatában - amelynek alapítói intézetünk munkatásai, Mester Béla és Neumer Katalin† voltak, s amelyben korábban például Rozgonyi József (1756-1823) Kant-kritikájának latin szövegkiadása és magyar fordítása, valamint Palágyi Menyhért (1859-1924) írásainak gyűjteménye látott napvilágot - jelent meg Varga Péter András "Mi a filozófiatörténet? A filozófiatörténet filozófiája a kortárs kontinentális filozófiában" c. monográfiája (tartalom).

Idézet a mű fülszövegéből: "Jelen könyv elsődlegesen nem filozófiatörténeti szakmunka, hanem elméleti igényű vállalkozás, amely a filozófiatörténet mint elméleti filozófiai probléma célbavételére tesz kísérletet a kontinentális filozófiai tradíción belül. A filozófiatörténetnek a kortárs magyar filozófia módszertani vitáiban betöltött szerepéből kiindulva, a filozófiatörténet-felfogások történetére (a filozófiatörténet elmélettörténetére) vonatkozó vizsgálódások révén fokozatosan felfejti azt az egészen a 19. század derekának poszthegeliánus filozófiájáig visszavezethető helyzetet, amelyben a filozófiatörténet értelmére irányuló filozófiai kérdezés találja magát a kontinentális, közelebbről a fenomenológiai filozófia tradícióján belül. Ezt követően a filozófiatörténet problémájának közvetlen elméleti célbavételét kísérli meg, amelyhez az első rész elmélettörténeti vizsgálódásain túlmenően a második világháború utáni német filozófia egyik legjelentősebb alakzatát alkotó Ritter-iskola középszárnyának gondolkodóit, valamint a korai fenomenológia (Franz Brentano, a Brentano-iskola és Edmund Husserl) inautenticitás-koncepcióit hívja segítségül. A könyv vizsgálódásainak eredményeképpen a filozófiatörténet a filozófia egy termékeny regionális problémájaként – mondhatni a filozófiai problémakincs legnehezebben elidegeníthető darabjaként – mutatkozik meg, strukturális analógiát szolgáltatva más intellektuális tradíciótörténetek (tudomány, vallás) filozófiai megragadásához, amint a filozófiatörténetre vonatkozó reflexiók története maga is számos meglepő ponton fonódott össze vallástörténeti megfontolásokkal."

Lautner Péter előadása

A BTK Filozófiai Intézet szeretettel meghív minden érdeklődőt

Lautner Péter (PPKE) 

Arisztotelész és az érzékek elválaszthatósága. A szaglás esete.

című online intézeti előadására.

Az előadás összefoglalója:

Az individuális érzékek tárgyalásakor Arisztotelész abból a feltevésből indul ki, hogy ezek függetlenek egymástól és tárgyuk határozza meg őket. Sőt, tárgy és érzék egymásra utalva határozható meg. Ebből következően nem lehetséges az, hogy egymás sajátos tárgyait ragadják meg. Ezt az egyszerű képet árnyalja az az elemzés, amit a szaglásról és annak tárgyáról kapunk. Mindenekelőtt az látszik, hogy a szaglás tárgya (ez néha az illat, néha az illattal rendelkező tárgy) függ az ízleléstől, amennyiben ezt valamilyen ízzel rendelkező dolog hozza létre. Ebből annyi következik, hogy a szaglás tárgyait (illatokat) valamilyen ízű dolgok hozzák létre. Mivel az érzéket a tárgy felől határozzuk meg, ebből az következik, hogy a szaglás érzéke függ az ízleléstől. Hogy a dolog még összetettebb legyen, Arisztotelész különbséget tesz kétféle illat között: az egyik járulékosan tartalmazza a kellemest vagy kellemetlent, a másik pedig önmagában. Az első fajta az ízekhez kapcsolódik és az összes szagolni képes élőlény felfoghatja, a második csak az emberhez köthető; az emberi agy szerkezete miatt bizonyos illatokat (pl. a virágokét) anélkül foghatunk fel, hogy ennek bármilyen köze lenne az ízhez és ezen keresztül a táplálkozáshoz. Az érzékelés általános elmélete szempontjából ennek azért van jelentősége, mert /1/ nem minden érzék független egymástól, miközben tárgya egyértelműen meghatározza és /2/ az egyes érzék fajonként eltérő jellege az adott érzék egységes magyarázatát csak nagyon absztrakt terminusokban teszi lehetővé.

Kommentátor: Gángó Gábor (BTK FI)

Időpont: 2020. június 9. (kedd), 14. óra

Az előadáshoz az alábbi linken keresztül lehet csatlakozni:

https://meet.jit.si/Filozófiai_intézet_szeminárium

Az előadásról készült felvétel az alábbi linkre kattintva érhető el:

https://www.youtube.com/watch?v=eVbCwxWpJ_Y

Szabados Bettina előadása

A BTK Filozófiai Intézet szeretettel meghív minden érdeklődőt

Szabados Bettina

Lukács György bécsi emigrációban 1919-1930

című online intézeti előadására.

Az előadás összefoglalója:

1919. augusztus 1-je, a Tanácsköztársaság bukása után, mintegy százezer emigráns menekült a megtorlás elől Bécsbe, amely évekre a magyar emigráció központjává vált. Cziffra Géza memoárjában Anton Kuh szavait idézi, mikor váróteremben várakozókhoz hasonlítja az emigrációba kényszerült magyarok állapotát, akik egy olyan vonatra várnak, amely sosem fog elindulni (Cziffra 1989:34). Ezek között a „vonatra várakozók” között volt Lukács György is, aki Mesterházi Miklós szavaival élve egy fél-illegális Bécsben találta magát: hivatalosan távol kellett tartania magát az osztrák politikától és közben ennek a „hivatalos” Bécsnek a védelmét élvezte (Mesterházi 1998:612). A kezdeti időszak ebben a várakozás és fél-illegalitás állapotában telik, a magyar forradalom tanulságai alapján egy (középkelet)-európai forradalomra várva (i.m. 613). Nemcsak a biográfiai tények miatt érdekes azonban a húszas évek emigrációban töltött időszaka: hipotézisem szerint jelentős változás történt Lukács gondolati fejlődésében, aminek részeként alárendelte magát a pártmunkának és elenyésző teoretikus tevékenységet folytatott, főleg az 1923-ban megjelent Történelem és osztálytudat fogadtatása után. Mesterházi egy 2018-as előadásában találóan a hallgatás évtizedének nevezi Lukácsnak ezt a korszakát. Balázs Béla naplójában egyenesen úgy ír Lukácsról, mint aki szellemi hazáját veszítette el. Az előadás során Lukács húszas évekbeli gondolati fejlődését próbálom, nem a már klasszikussá vált fogalmak, mint a „törés” és „pálfordulás” felől értelmezni, miközben összevetem a kortársak különböző értelmezéseit, illetve párhuzamba állítom Lukács és a kortársak szembenézését a bukott forradalom tényével és hogy miként integrálták ezt a sorseseményt gondolati fejlődésükbe. Az előadás távlati célja, hogy csatlakozzon a bécsi magyar emigráció legújabb eszme- és kultúrtörténeti kutatásaihoz, amelyek feltárják az emigráció különböző centrumait, orgánumait és politikai tevékenységét.  

Időpont: 2020. június 4. (csütörtök), 14. óra

Az előadáshoz az alábbi linken keresztül lehet csatlakozni:

https://meet.jit.si/Osztalyszeminarium.FilEszme