A Hauser Arnold által szintetizált művészetszociológia elsősorban ismeretelméleti alapokon áll és a művészetek ismeretértékét hangsúlyozza. Előadásomban arra teszek kísérletet, hogy ennek az ismeretfilozófiának a lehetséges forrásait mérlegeljem. A Hauser által felhasznált elméletek intellektuális pedigréje kantiánus illetve marxista. Kantiánusként igen komolyan vette azt az elképzelést, hogy az emberi megsimerésnek több forrása van, ezek a források pedig egymással egyenértékűek, korrelatívak és szükségszerűen együttműködnek egymással. Ha a jelzett források közül az egyik egyértelmű prioritást kap, az olyan klasszikus filozófiai hibákhoz vezethet, mint az erős pszichologizmus vagy az intellektualizmus. Marxistaként viszont Hauser antidogmatista és antideterminista, mivel az irányzatnak azt a vonulatát sajátította el, amely elsősorban interpretatív-hermeneutikai feladatokat lát el és a gondolkodás túlkapásainak, működési hibáinak javítását és kiegyensúlyozását célozza. Az a gondolat, hogy az együttműködő megismerő fakultások reális-mindennapi értelemben összefonódnak egymással és így egyfajta reservatio mentalisra van szükségünk ahhoz, hogy elválasszuk őket és működési sajátosságaikat pontosan leírjuk, Hausert a klasszikus fenomenológia távoli rokonává teszik. Az episztemológiai vizsgálódások itt körvonalazott komplexumát nevezem a megismerés rétegzett elméletének.