Következő szeminárium:

2016. szeptember 27. 14.00-tól a Pepita teremben

Vitaindítót Bernáth László tart Az a hibás, aki tehet róla címmel.

Absztrakt:
Előadásomban amellett érvelek, hogy a hibáztatás legismertebb kortárs filozófiai elméletei tévesek (Wallace 1994, Sher 2006, Scanlon 2008). Mindegyik elmélet valamilyen formában azt állítja a hibáztatásról, hogy a hibáztatás nem más, minthogy a hibáztató azt hiszi, a hibáztatott elkövetett valami olyasmit, ami morálisan helytelen, és amit jobb lett volna, ha az illető nem követ el. Ezek az elméletek azért tévesek, mert nem veszik észre – sőt olykor érvelnek ellene –, hogy a hibáztatás lényegi része a következő: az ítélkező a hibáztatás során szükségképpen azt is gondolja, hogy a hibáztatott tehet arról, amiért hibáztatják.
Előadásom első szakaszában ellenpéldák segítségével mutatom meg, hogy az említett elméletek tévesek, mivel a kritizált koncepcióikból az következik, hogy olyan jelenségeket is hibáztatásnak kellene neveznünk, amelyek aligha azok. Ugyanis ezen elméletek szerint olykor akkor is (racionálisan) hibáztathatnak emberek másokat, ha azt gondolják, a hibáztatott nem tehet arról, amiért hibáztatják – ez pedig tarthatatlan. Előadásom második szakaszában amellett érvelek, hogy az említett elméletek hibáit csakúgy lehet kiküszöbölni, ha azt állítjuk, a hibáztatás magában foglalja azt a gondolatot, hogy a hibáztatott tehet arról, amiért hibáztatják. Előadásom harmadik részében azt vázolom fel, hogy a hitek és a gondolatok megkülönböztetése által hogyan lehet megválaszolni azt az ellenvetést, amely szerint a hibáztatás kognitív elméletei (azaz azok az elméletek, amelyek szerint a hibáztatás elsősorban nem érzelem, hanem valamiféle ítélet) mind tévesek, mivel nem képesek megmagyarázni, hogyan lehetséges irracionális hibáztatás.