A Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpont Filozófiai Intézete tisztelettel meghívja
Szücs László Gergely (MTA BTK FI)
Szociális szabadság és kritikai elmélet
című előadására.
Az előadás absztraktja
Előadásomban Axel Honneth politikai filozófiai művei alapján azt az érvmenetet rekonstruálom, melynek során a szabadság két ismert „berlini” típusa, a negatív és a pozitív szabadság mellett egy harmadik típus, a szociális szabadság fogalmának bevezetése mellett érvel. Bemutatom, hogy Honneth érvmenete akkor rekonsturálható, ha azt a klasszikus politikai filozófia, többek között Hobbes, Kant és Hegel vitájának kontextusába illesztjük. Honneth jól ismeri e szerzők érveit: hol precíz ellenérvek kidolgozásával, hol innovatív úrafogalmazásukkal támasztja alá saját álláspontját. Bemutatom azonban, hogy ez a nagyívű filozófiai érvelés feszültségbe kerül azzal a programmal, amelytől Honneth a kritikai elmélet megújítását reméli: amely szerint a társadalomkritika normái monologikusan sohasem következtethetők ki, hanem mindig csak konkrét társadalmi szituációkban, a mindennapi cselekvés tanulmányozásával körvonalazhatók.
Helyszín: 1097 Budapest, Tóth Kálmán u. 4.
Időpont: 2017 február 21., 16:00.
A Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpont Filozófiai Intézete tisztelettel meghívja
Ambrus Gergely (ELTE BTK)
Carnap és Wittgenstein a más elmékről és a fizikalizmussal kapcsolatos prioritási-vita
című előadására.
Az előadás absztraktja:
Carnap 1930-től kezdve képviselte a fizikalizmus doktrínáját, ami szerint a tudomány univerzális nyelve a fizikai nyelv, azaz minden tudás-igényre jogosult állítást fizikai fogalmakkal kell megfogalmazni. Ezen átfogó tézis szerint a pszichológiai mondatok is fizikai, tehát testi állapotokra és viselkedésekre vonatkozó mondatok; a fizikalizmus a pszichológia vonatkozásában tehát egyfajta logikai behaviorizmust avagy „módszertani materializmust” jelent.
1932-ben, a „Die physikalische Sprache als Universalsprache der Wissenschaft” megjelenése után Wittgenstein az ő – szóban terjesztett – nézeteinek eltulajdonításával vádolta meg Carnapot. Carnap ugyan alaptalannak tartotta ezt a támadást, mindazonáltal későbbi publikációiban, békítő szándékkal, elismerte Wittgenstein hatását bizonyos nézeteire. Éppen a fizikalizmussal kapcsolatban azonban semmiképpen sem tartotta jogosnak a wittgensteini vádat, ahogy általában a fizikalista fordulat értelmezői (pl. Uebel, Hintikka, Stadler, Stern) sem.
Előadásomban azt vizsgálom meg, hogy mennyiben hasonlók Carnap és Wittgenstein ekkori nézetei. Azt állítom, hogy Carnap fizikalizmusának bizonyos elemei, elsősorban a pszichológiai mondatok jelentésére, és ezen belül a mások mentális állapotaira vonatkozó mondatok jelentésére vonatkozó elképzelései, illetve a más elmékkel kapcsolatos analógiás érvelés elemzése, sok szempontból közel állnak Wittgensteinéihez.
Ezzel nem azt akarom állítani, hogy Wittgenstein vádjai jogosak. Azonban ezek a hasonlóságok önmagukban is érdekesek. Továbbá, segíthetnek megvilágítani Carnapnak a Psychologie in physikalischer Sprache-ban igen elliptikusan megfogalmazott érveit a más mentális állapotok fizikalista értelmezése mellett, és alapot adhatnak arra a feltételezésre, hogy Wittgenstein plágiumvádja nem, vagy nem elsősorban a protokollnyelv fizikai nyelvi értelmezésére vonatkozhatott, hanem a más elmék állapotaira vonatkozó mondatok értelmezésére.
Időpont: 2016 november 29., 16:00.
A Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpont Filozófiai Intézete tisztelettel meghívja
Ullmann Tamás (ELTE BTK)
Hogyan működik a tudattalan?
című előadására.
Az előadás absztraktja:
Az előadás a tudattalan fogalmának történeti, fenomenológiai és pszichoanalitikus értelmezésére vállalkozik. Célja a tudatfilozófiák számára nehezen értelmezhető és gyakran vitatott tudattalan fogalom beemelése a filozófiai diskurzusba. Ehhez a tudattalan fogalmának különféle filozófiai értelmezését kell tisztázni első lépésben, majd azoknak az érintkezési pontoknak az elemzését elvégezni, ahol a fenomenológia, a pszichoanalízis és a kognitív tudományok szembesülnek a tudattalan problémájával.
Időpont: 2016 november 29., 14:00.
A Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpont Filozófiai Intézete tisztelettel meghívja
Bernáth László (MTA BTK FI)
Szabad akarat és idegtudomány
című előadására.
Az előadás absztraktja:
Amellett fogok érvelni, hogy az ideg- és kognitívtudomány azon kísérletei, amelyek azt próbálják bizonyítani, hogy a nem-tudatos kognitív folyamatok előre meghatározzák a tudatos döntések eredményét (Libet et al 1985, Soon et al 2008, Bode et al 2011, Soon et al 2013), nem az összes szabadakarat-felfogásra jelentenek veszélyt. Csak azokra, amelyek szerint egyfelől i) a szabadság feltétele az indeterminizmus (inkompatibilizmus), másfelől pedig ii) minden tudatos döntés egyformán szabad (engedékeny-libertarianizmus: Ginet 1990, O’Connor 2000, Ekstrom 2000). Ezzel szemben azok az elméletek, amelyek szerint ugyan az indeterminizmus feltétele a szabad akaratnak, de nem minden tudatos döntés metafizikailag szabad (korlátozó-libertarianizmus: van Inwagen 1989, Kane 1996), nem kell hogy aggódjanak az ideg- és kognitív tudomány legújabb eredményei miatt. Sőt azt állítom, hogy a kognitív és idegtudományok a korlátozó-libertarianizmust elvi okok miatt soha nem lesznek képesek cáfolni. Főként azért nem, mert a korlátozó-libertarianizmus szerint csakis a dilemmatikus szituációkban hozott döntéseink lehetnek szabadok, és ezeknek a dilemmatikus szituációknak a kísérleti körülmények között való létrehozása súlyos gyakorlati és etikai akadályokba ütközik.
Az előadás első felében bemutatom a libertarianizmus engedékeny és korlátozó változatát. Mivel az engedékeny-libertarianizmus szerint az indokokra épülő tudatos döntések ugyanúgy kell hogy szabadok legyenek, mint az indokokat nélkülöző tudatos döntések, ezért az ő esetükben az említett kognitív tudományi kísérletek, melyek megkérdőjelezik az utóbbiak szabad mivoltát, meg kell hogy kérdőjelezzék az előbbiekét is. Az előadás második szakaszában bemutatom a korlátozó elméleteket és a mellette szóló érveket. Ezek az elméletek éles határvonalat húznak az indokokra épülő és azokat nélkülöző döntések között, ezért azok a kísérletek, melyek indokokat nélkülöző döntéseket vizsgálnak, nem lehetnek relevánsak a valóban szabad döntésekkel kapcsolatban. A harmadik szakaszban pedig megmutatom, hogy miért látom kivihetetlennek azt, hogy megfelelően vizsgáljuk a dilemmatikus döntési szituációkat.
Helyszín: 1014 Budapest, Országház u. 30. Pepita terem
Időpont: 2016 november 22., 16:00.
A Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpont Filozófiai Intézete tisztelettel meghívja
Hörcher Ferenc (MTA BTK FI)
Of Civil Prudence - A politikai okosságról
című előadására.
Az előadás absztraktja:
This talk is going to reconstruct the concept of civil prudence (prudentia civilis) in the discourse of early modern political Aristotelianism, as exemplified among others by Johannes Althusius. It wants to show that there existed a tradition to talk in a philosophically elaborate way about the practicalities of politics before the idea of the State as we know it now was created. This tradition is based on the experience of city governments in medieval Europe, on court literature, on the political ideas of the Reformists and on the humanists' reappropriation of the ancients, expecially Aristotle and Cicero. The paper also wants to argue that this tradition has a relevance in the context of the crisis of the European Union in the early 21. century. The talk is going to be given in Hungarian, with slides projected in English.
Helyszín: 1014 Budapest, Országház u. 30. Pepita terem
Időpont: 2016 november 8., 16:00.
A Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpont Filozófiai Intézete tisztelettel meghívja
Hévizi Ottó (MTA BTK FI)
A monogram-érv és az antinómiák
című előadására.
Az előadás absztraktja:
Ismeretes, hogy Kant az időtanát az empirikus szemléletre és a tapasztalásra korlátozta, vagyis A tiszta ész kritikájában az analitikára (a transzcendentális esztétikára és dedukcióra), a dialektikát pedig kivonta az idői gondolkodás hatálya alól. Ennek a szigorú elhatárolásnak a jogosságát az előadás nem külső kritikai szempontból fogja vizsgálni, hanem belső kritikával él. Kant bizonyos idői elgondolásait veti egybe az érvényében csak a tapasztalati ítéletekre behatárolt időtanával, ahol is az idő a linearitás képzete, szemléletünk formája és az episztemikus sémák lehetőségfeltétele. Előadásom a mellett érvel, hogy vannak Kant gondolkodásában latensen érvényesülő, időbölcseleti mozzanatok, amelyek elmozdulást jelentenek erről a manifeszt időtani pozícióról. Álláspontomat egy példa (az antinómia-tan) és egy argumentum (az ún. monogram-érv) reprezentálja. Ez utóbbi - a monogram-érv -, illetve a hozzá tartozó két előzetes megjegyzés a mellékletben olvasható.
Helyszín: 1014 Budapest, Országház u. 30. Pepita terem
Időpont: 2016 október 4., 14:00. (Isztray Simon előadása előtt)
21. oldal / 33