A Bölcsészettudományi Kutatóközpont Filozófiai Intézete Filozófiatörténet és Eszmetörténet Osztályának kutatószemináriuma keretében került sor 2020. december 10-én

Turgonyi Zoltán

Természetjog Isten halála után

című előadására.

Az előadás összefoglalója:

Készülő könyvemnek csak az egyik része viseli a fenti címet, amely azonban valójában az egész kötet mondandójának is lehetne tömör összegzése. Sokat emlegetjük az „Isten halott” nietzschei szállóigéjét annak a helyzetnek a jellemzésére, amelyben a nyugati ember számára nem evidencia többé a Teremtő létezése, és amelyben immár nem lehet szó objektív értékekről. Tényleges viselkedésünk azonban többnyire olyan, mintha még mindig nem gondoltuk volna végig, mit jelent egy nem „emberre szabott” világegyetemben élni, ahol semmi garancia nincs arra, hogy hagyományos értékeink egymással vagy a világgal összhangba hozhatók, de ahol, „cserében”, senki és semmi nem tiltja meg, hogy ugyanezeket az értékeket megváltoztassuk, ha célszerűtlennek bizonyulnak. Könyvemben egyrészt a mondottak figyelembevételével próbálok válaszolni arra a kérdésre, hogyan lehet ilyen helyzetben természetjogot kidolgozni (amelynek legalább abban biztosan különböznie kell a klasszikus természetjogtól, hogy Istent „zárójelbe teszi”). Másrészt azt vizsgálom, milyen viszonyban állhat egymással az így kidolgozott természetjog által irányított társadalom és az olyan vallás, amely továbbra is a régi típusú (tehát Isten létezésével is számoló) természetjogot fogadja el.

A Bölcsészettudományi Kutatóközpont Filozófiai Intézetének Filozófiatörténet és Eszmetörténet Osztálya szeretettel meghív minden érdeklődőt

Szabados Bettina (BTK FI / ELTE BTK Filozófiatudományi Doktori Iskola)

A filozófia és az irodalom szerepe a halál feldolgozásában

című, osztályunk kutatószemináriumának keretében tartott előadására.

Az előadás összefoglalója:

„Mert úgy látom, […] hogy azok, akik helyes módon foglalkoznak a filozófiával, nem készülnek semmi másra, csupán arra, hogy meghalnak és halottak lesznek” (Phaidón 64a) – fogalmazza meg Platón Szókratész által, aki saját kivégzésére készül, ekképp pedig a halál problematikáját a filozófia tárgyává lépteti elő. A halál ténye rendszerint azonban rejtőzködik, el van fedve a mindennapi lét létmódja által és ebben a mindennapiságban a halál egy rendszeresen előforduló eseménnyé válik, ami csak az ismeretleneteket érinti. Így a halállal közvetlenül a Másik halálán keresztül szembesülünk, mely során egyszerre kell feldolgozni a saját múlandóság és a Másik elvesztésének gondolatát is. Hiányoznak azonban a fogalmak, a beszédmód, mely képes lenne megfogalmazni a halál tapasztalatát, ezáltal valamiképp racionalizálni és vigaszt nyújtani a gyászolók számára. A filozófia (és így az irodalom) mint a fogalomalkotás (egyik) lehetséges eszköze képes lehet a halálról, a veszteségérzésről való beszédmód megújítására – az előadás a halál filozófiai megközelítése mellett konkrét kortárs irodalmi példákon keresztül szeretné szemléltetni, értelmezni a gyászbeszédet. Továbbá amellett szeretne érvelni, hogy habár a halálról való beszéd nem visz közelebb a halál megértéséhez, azonban képes megszelídíteni tényét és mélyebb létmegértéshez segíthet hozzá.

Időpont: 2020. december 8. (kedd), 14. óra

Az előadáshoz a következő linken, online lehet csatlakozni:

https://zoom.us/j/95733430339?pwd=NHo4b3pYVmZxMWdCQk9UR3pXSnFkZz09

A BTK Filozófiai Intézet és a Kora Újkori Filozófiatörténeti Műhely (KÚFIM) szeretettel meghív minden érdeklődőt

Erdei Ildikó (KRE HTK)

Isaac Newton: Regulae philosophandi

című online intézeti előadására.

Az előadás összefoglalója:

Isaac Newton Philosophiae Naturalis Principia Mathematica (A természetfilozófia matematikai alapelvei) című művének utolsó kiadásában írja le a filozófiai gondolkodás (regulae philosophandi) négy szabályát. Az egyszerűség és gazdaságosság elve, az egyetemesség, az analógiás gondolkodás, és a hipotézisek alternatívájaként ajánlott indukciós eljárás eredetileg speciálisan az egyetemes gravitációval kapcsolatban fogalmazódott meg. Így e gondolkodási regulák a tömegvonzás törvényének elfogadásával egyenes arányban vertek gyökeret és váltak idővel filozófiai ortodoxiává úgy, hogy népszerűségükkel egyenes arányban veszítik el specifikus filozófiai helyüket, s válnak egyre általánosabb alapelvekké. Olyannyira, hogy Thomas Reid már „a józan ész maximáinak” nyilvánította Newton szabályait, amelyeket minden nap gyakorlunk a hétköznapi életben, s amelyek annyira központi elemei a megismerésnek, hogy aki más gondolkodási szabályokat alkalmaz, az bizonyosan elvéti a célját. Előadásomban a fent említett reidi vélemény nyomvonalán indulok el. Elvonatkoztatva a gondolkodási szabályok speciális helyétől és funkciójától, bemutatom azok általános érvényét, nemcsak Newton természetfilozófiai, hanem teológiai munkáiban is. Mint látni fogjuk, Newton a szentírás-magyarázattal kapcsolatos kézirataiban nagyon hasonló elvek alapján dolgozik, mint amit a Principiában megfogalmaz, s ezzel tulajdonképpen megkérdőjeleződik Wilhelm Dilthey distinkciója, amelyet a természettudományok és a szellemtudományok módszertana között tesz.

Időpont: 2020 december 4. (péntek) 15.00 óra

Az eseményhez csatlakozni lehet:

* számítógéppel vagy okostelefonnal: az (ajánlott) Zoom alkalmazáson keresztül a 361 224 6778 meeting ID és a 000000 passcode megadásával vagy böngésző használatával a következő linken:

https://zoom.us/j/3612246778?pwd=dXRHZ0I3YWw5bjA0elpSS3pYQzgrZz09

* telefonvonalon a +36-1-779-9126 telefonszámon keresztül a 361 224 6778 meeting ID (és szükség esetén a 000000 passcode) megadásával.

Hörcher Ferenc, intézetünk munkatársa "Báró Kemény Zsigmond forradalomellenes politikai gondolkodása" címmel tart előadást az NKE Kutatók Éjszakája programsorozat Történelem, hadtörténelem és környéke című szekciójában.

Az előadás Kemény Zsigmond konzervatívnak titulálható forradalom utáni röpiratait (Forradalom után, Még egy szó a forradalom után) mutatja be, arra a kérdésre keresve a választ, hogy valóban törés van-e Kemény gondolkodásában 1849 után, vagy csak a politikai álláspontja változott, az elveszített szabadságharc következtében, miközben az emberi szenvedélyekről és a józanság erényéről vallott elképzelései változatlanok maradtak.

Az előadás időpontja: 2020. november 27. 14.40

A szekció programja itt található, a közvetítéshez itt lehet csatlakozni.

A Bölcsészettudományi Kutatóközpont Filozófiai Intézetének Filozófiatörténet és Eszmetörténet Osztálya szeretettel meghív minden érdeklődőt

Németh Attila

Seneca és a lelkiismeret metaforái

című, osztályunk kutatószemináriumának keretében tartott előadására.

Az előadás összefoglalója:

Előadásomban arra a szerteágazó kérdésre keresem a választ, hogy a sztoikus Seneca milyen új lelki funkcióval (ha bármilyennel) ruházta fel a lélek vezérlő részét, a hégemonikont. A lelkiismeret (conscientia) fogalma egy olyan irodalmi műfajokat kombináló, nyelvileg komplex, gyakran szimbolikus-allegorikus kifejezésformában jelenik meg Seneca morálpszichológiájában, amit először egy történeti kontextusban tekintek át, hogy fogalomhasználatának a sajátosságait elemezzem. Ezt követően pedig arra teszek kísérletet, hogy megvizsgáljam, hogyan illeszkedik Seneca conscientia-fogalma korábbi, egymástól eltérő sztoikus emóció-felfogásokhoz, amely összehasonlítás eredményeképpen Seneca lelkiismeret-fogalma, mint egy új lelki képesség rajzolódik ki.

Időpont: 2020. november 24. (kedd), 14. óra

Az előadáshoz a következő linken, online lehet csatlakozni:

https://zoom.us/j/99133400670?pwd=SnRpL3R0ams5T09ucW9HSjF2eGIxQT09