A Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpont Filozófiai Intézete tisztelettel meghívja

Kállay Géza (ELTE, Anglisztika tanszék)
Perspektívák és a valóság Wittgenstein Tractatus-ában
című előadására.

Helyszín: Budapest, 1014 Országház utca 30. (Pepita terem)
Időpont: 2016. február 2. 16:00

Az előadás a *Tracatatus*-ból rekonstruálható realitás-koncepciókat igyekszik értelmezni, tehát elsősorban a mű metafizikájával foglalkozik.

James Conant és Cora Diamond “elszánt” olvasataira (*resolute reading*) támaszkodva és a *Filozófiai vizsgálatok* 415. paragrafusát idézve a Tractatus 6.54-es bekezdésében három perspektíva ütközését mutatom be.

Amellett érvelek, hogy a konfliktus az emberi tudat működési modelljeként is értelmezhető, és maga a *Tractatus* a tudat működésének mintegy “lassított felvétele”. Azt próbálom bemutatni, hogy a harmadik személyű, “Ő” perspektívából tekintve a *Tractatus* minden mondata teljes értelemmel bír, az egyes szám, első személyű, “Én” perspektívából azonban teljesen értelmetlen, valóban “nonszensz”-szöveg. Ez a konfliktus, amely az egész művön végigvonul, a 6.54-ben éri el csúcspontját. A konfliktus elemzése lényeges szempontokat nyújthat valóság-értelmezésünk számára: a jelenségek tengerében melyeket vagyunk hajlandóak ténylegesen valóságosnak elfogadni és milyen mértékben?

A Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpont Filozófiai Intézete tisztelettel meghívja

Szabó Máté (Carnegie Mellon University, Pittsburgh)
Kalmár László: Egy érv a Church-tézis plauzibilitásával szemben
című előadására.

Helyszín: Budapest, 1014 Országház utca 30. (Pepita terem)
Időpont: 2016. január 26. 16:00

Alonzo Church híres, An Unsolvable Problem of Elementary Number Theory (1936) című cikkében azonosította az effektív kiszámíthatóság intuitív fogalmát a rekurzív függvény matematikailag precíz fogalmával. Ez az úgynevezett Church (-Turing) tézis széles körben elfogadott a matematikusok között. A tézis ellen érvelő kevés cikk egyike Kalmár híres ám meglehetősen rövid Argument Against the Plausibility of Church's Thesis című írása 1959-bõl. Előadásom célja Kalmár érvének részletes bemutatása, melynek során a hiányzó részletek magyarázatánál Kalmár általános matematikafilozófiai nézeteire és az általa hasonló témákban írt magyar nyelvű cikkeire támaszkodom.

A Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpont Filozófiai Intézete tisztelettel meghívja

Hévizi Ottó
Fémjelek és mintázatok (Két vitakérdés az aranyszabályról)
című előadására.

Helyszín: Budapest, 1014 Országház utca 30. (Pepita terem)
Időpont: 2015. október 20. 16:00

Az előadás két, többnyire latens vitakérdés felől közelíti meg az aranyszabály-hagyományt. Az egyik kérdés az, hogy a szemléletes viszonosságon alapuló ítélkezés (vulgo aranyszabály) eljárására nézve a szabály unicitása vagy pluralitása mellett szólnak-e nyomósabb érvek. A második probléma, mely szintén nyitott kérdés és belátó mérlegelést kíván, úgy szól, hogy az aranyszabály és a kategorikus imperatívusz régi keletű és széles körben elfogadott egymásra olvasása, mi több, azonosítása mennyiben állja meg a helyét.

A Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpont Filozófiai Intézete tisztelettel meghívja

Schwendtner Tibor
Léttörténet és eszkatológia - Heidegger történelemfilozófiája a Fekete füzetekben
című előadására.

Helyszín: Budapest, 1014 Országház utca 30. (Pepita terem)
Időpont: 2015. szeptember 29. 16:00

Az előadás a késői Heidegger filozófiáját, az úgynevezett léttörténeti gondolkodást (seinsgeschichtliches Denken) vizsgálja, arra tekintettel, hogy az elmúlt években megjelent gondolati naplói (Schwarze Hefte) fényében mennyiben kell újraértelmeznünk a léttörténeti gondolkodás helyét és jelentőségét Heideggernél. A naplókban ugyanis több olyan motívum megjelenik, melyek eddig egyáltalán nem, vagy alig voltak ismertek – elsősorban a léttörténet etnicista értelmezésére és a kereszténységgel, illetve azon belül különösen a katolicizmussal való helyenként éles vitára gondolhatunk. Eddig is világos volt, hogy a késői Heidegger Nyugat első alapítását a korai görög filozófusoknak tulajdonítja és szerinte a hosszú hanyatlás (létfelejtés) után Nyugat új alapításra szorul, melyet a filozófus másik kezdetnek nevez. A naplókban Heidegger az 1938-48 közötti időszakban a jelenkor történelmét egyre inkább valamiféle végidőként, a kiteljesedett létfelejtés, a machináció, a totális hatalomgyakorlás időszakaként ábrázolja, amelyben népek és különböző szellemi hatalmak küzdenek egymással. Heidegger történelemfilozófiai konstrukciója szempontjából külön figyelmet érdemel a kereszténységgel való szellemi küzdelme, illetve ezzel kapcsolatban az utolsó Isten rejtélyes fogalma. Az előadás e sokrétű és ingoványos tematika körvonalait szeretné felvázolni.

A Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpont Filozófiai Intézete tisztelettel meghívja

Gángó Gábor
G. W. Leibniz lengyel királyválasztó röpirata a kampány és a diplomácia kontextusában
című előadására.

Helyszín: Budapest, 1014 Országház utca 30. (Pepita terem - megközelítés kivételesen a Szociológiai Intézeten keresztül!)
Időpont: 2015. szeptember 15. 16:00

Az előadás célja, hogy rekonstruálja Leibniz Specimen demonstrationum politicarum pro eligendo rege Polonorum (1669) című művének keletkezési körülményeit.

Johann Christian von Boineburg báró kinevezése Philipp Wilhelm von Neuburg pfalzi gróf követévé 1668 kora nyarán a devolúciós háború egy rövid ideig tartó együttállásának köszönhető, amikor Johann Philipp von Schönborn mainzi választó nem politizált sem Neuburg, sem pedig Brandenburg ellen. Friedrich Wilhelm brandenburgi választófejedelem mindenekelőtt Pomeránia és Litvánia nemesi köreiben akarta Boineburgot bevetni. E térségek képezték Neuburg kettős hátországát a kampány során, amely tényre Leibniz a „Georgius Ulicovius Lithuanus“ (azaz: Jerzy Ulikowski Litvániából) álnévvel is utalt.

Miután János Kázmér lemondása és ez által Boineburg küldetése is néhány hónapot késett, a báró az időt arra használta fel, hogy röpiratokkal előmozdítsa a pfalzi gróf ügyét. Ezek közé tartozott a Trutina variorum Regnipoloniae candidatorum, amelyre a lengyel alkancellár, chełmnói püspök, Andrzej Olszowski – Schönborn és Boineburg régi ismerőse az 1658-as császárválasztás idejéből – csattanós választ adott. Olszowski Censura candidatorum sceptri Polonici című műve, amely olvasóit a veszély eltúlzásával nyugtalanította, amelyet Neuburg megválasztása jelentene Lengyelország szuverenitására nézve, tökéletesen elérte célját a Mainzban operáló választási stáb félrevezetésével.

Az immár gyors egymásutánban sorjázó számos röpirat közül a Specimen Polonorum volt az, amely az Olszowski felvetette kérdéseket a legkövetkezetesebben végiggondolta. Lengyel nemesi fülek számára kevésbé kellemesen csengő választási ígéret nehezen képzelhető el Leibniz értekezésénél. Azt javasolta, hogy a Rzeczpospolita német gyámság alatt lábaljon ki kül- és belpolitikai válságából.

A Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpont Filozófiai Intézete tisztelettel meghívja

Paksy Máté
Leibniz, a jogász
című előadására.

Helyszín: Budapest, 1014 Országház utca 30. (Pepita terem - megközelítés kivételesen a Szociológiai Intézeten keresztül!)
Időpont: 2015. július 14. 16:00

A jogtudósok sokáig negligálták a leibnizi örökséget, és ennek csak az egyik oka volt Platón és Kant messzire vetülő idealista árnyéka. Nem kevésbé fontos az a gyakorlati probléma, hogy Leibniznél sokkal jobban olvashatók az olyan egy, vagy áttekinthető számú opus magnummal rendelkező, felvilágosodáskori-racionalista szerzők is, mint Spinoza, Locke vagy Hobbes. Nincs mit csodálkozni azon, hogy néhány évtizede Villey még mindig azon búslakodott, hogy „Leibniz-mint-jogfilozófus” ismeretlen. A hozzá és iskolájához közel álló Gardies, akinek - Kalinowski mellett - talán a legtöbbet köszönhet a kortárs frankofón Leibniz-kutatás, viszont már a nagy német metafizikus jogászi pályakezdését hangsúlyozhatta. Olyannyira, hogy ma, miattuk, együtt és külön-külön írt tanulmányaik megjelenése óta a jogi logikában már közhely, hogy Leibniz volt a deontikus logika „atyja”. Kevesen hangsúlyozzák velük együtt, hogy Leibniz éppannyira hitt az erkölcsi normák igazságértékében, mint amennyire Dworkin teszi. A szeminárium keretében azokat a kutatások igyekszik az előadó áttekinteni, amelyek egy új, összetettebb és ezáltal színesebb Leibniz portré megfestéshez vezethetnek el.