Hörcher Ferenc előadásai Kolozsváron

Hörcher Ferenc, az MTA BTK Filozófiai Intézetének igazgatója május 17. és 19. között három előadást tart a kolozsvári Babeș-Bolyai Tudományegyetemen, az alábbi helyszíneken és időpontokban:

2016. május 17., 10:00 : Filozófiai Intézet, Babeș-Bolyai Tudományegyetem
"A város a politikai filozófiában"

2016. május 18., 14:00 : Magyar Történeti Intézet, Babeș-Bolyai Tudományegyetem
"Hol rekedt meg a magyar városok fejlődése?"

2016. május 19., 10:00 : Politikatudományi Intézet, Babeș-Bolyai Tudományegyetem
"What roles should cities play in European politics? An outline of a political philosophy of urban centres"

Nemzetközi konferencia a Filozófiai Intézet szervezésében

The Registers of Philosophy II címmel nemzetközi tudományos konferenciára kerül sor 2016. május 14-én (szombaton) 8.45 órai kezdettel a Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpont Filozófiai Intézet és a Pázmány Péter Katolikus Egyetem szervezésében kutatóközpontunk Pepita Termében (Bp. 1014 Országház u. 30.). A meghívó itt olvasható.

Szemináriumsorozat: Bárány Tibor

A Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpont Filozófiai Intézete tisztelettel meghívja

Bárány Tibor (BME GTK)
Ami kifejezhető és ami nem - A kifejezhetőség elve a kortárs nyelvfilozófiában
című előadására.

Helyszín: Budapest, 1014 Országház utca 30. (Pepita terem)
Időpont: 2016. május 17. 16:00

Absztrakt:

A kifejezhetőség elve szerint „mindig lehetséges, hogy a beszélő pontosan azt mondja, amit ki akar fejezni” (Searle 1968, 1969/2009, 1979). Az elv felemás filozófiai karriert futott be az elmúlt ötven évben. Egyrészről az elv valamelyik változata mind a mai napig implicit módszertani előfeltevésként ott munkál a jelentés természetével vagy a konvencionálisan kódolt szemantikai jelentésnek a teljes beszédaktus-jelentés kialakulásában játszott szerepével kapcsolatos viták hátterében. Másfelől viszont kevés szerző vizsgálta explicit módon magát az elvet, és érvelt mellette vagy ellene.

Előadásom első részében megvizsgálom, milyen szerepet töltött be az elv Searle korai beszédaktus-elméletében, és tisztázok néhány közkeletű félreértést az elv eredeti változatával kapcsolatban (l. pl. Kissine 2008, 2012). Ezek után – immár a Searle-féle beszédaktus-elmélettől függetlenül – azt fogom megmutatni, hogy az elv jól használható a teljes beszédaktus-jelentésre vonatkozó elemzések taxonómiájának felállításához. Az elv minden aktuális mondatra és megnyilatkozásra definiál egy fordítási vagy helyettesítési relációt, és attól függően, hogy mit követelünk meg az ún. pontos (értsd: maximálisan explicit és szó szerinti) mondatoktól, az elv más és más változatát kapjuk; és az, hogy az elv milyen változatával dolgoznak, jól karakterizálja az egyes álláspontokat. Végül – részben visszakanyarodva a searle-i beszédaktus-elmélethez – megvizsgálom, hogyan lehet érvelni a kifejezhetőség elvének egyes változatai ellen, illetve hogy az elv valóban ellentmondásban van-e Searle nézeteivel az ún. Háttérhez tartozó feltevésekről, amelyek a szerző feltételezése szerint minden aktuális mondat tartalmát meghatározzák (lásd Recanati 2003, Carston 2002, Navarro-Reyes 2009, Kannetzky 2001, 2002, Belleri 2004). Zárásként megmutatom, hogyan használhatjuk a kifejezhetőség elvét a hazugság és a félrevezetés fogalmi megkülönböztetésére (l. Saul 2012), illetve a politikailag korrekt nyelvhasználat működésének leírására.

Tuboly Ádám Tamás Pozsonyban

Tuboly Ádám Tamás "A Dilemma for Impossible-world Theorists" címmel tart előadást Pozsonyban az Issues on the Impossible IV - Warm-Up című konferencián 2016. május 9-én.

Szemináriumsorozat: Kovács Gábor

A Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpont Filozófiai Intézete tisztelettel meghívja

Kovács Gábor (MTA BTK FI)
"Elég a valóságból - ígéreteket akarunk!" A politikai eszmetörténet kaméleonja: a populizmus
című előadására.

Helyszín: Budapest, 1014 Országház utca 30. (Pepita terem)
Időpont: 2016. május  10. 16:00

Absztrakt:
A populizmus fogalmát oly sokféle összefüggésben és oly sok mindenre használják, hogy óhatatlanul elkezdünk gyanakodni: jelent-e valamit egyáltalán? Az elnevezés régtől fogva használatos a politikai eszmetörténeti szakirodalomban. Korábban a 19. század végének névadó amerikai farmermozgalmának és az orosz narodnyikoknak, valamint az ún. harmadik világ, Latin-Amerika és az arab országok bizonyos politikai mozgalmainak a leírására használták, ám a hírközlésben az utóbbi években nyakló nélkül alkalmazzák bármiféle negatív jelenség megnevezésére. Ugyanúgy populistának neveznek bizonyos kelet-európai posztkommunista politikai irányzatokat, mint a francia Le Pent és mozgalmát, vagy éppen a néhai osztrák Haidert és pártját. Afféle stigmatizáló jellegű bad word-ként funkcionál; akit populistának mondanak, azt eleve valamiféle kénszag lengi körül. A szó körüli szemantikai zűrzavart tovább fokozza, hogy a média nemcsak ilyen egyértelműen pejoratív értelemben alkalmazza: az amerikai Ross Perot, Ronald Reagen, vagy Bill Clinton neve mellett alkalmanként ugyancsak felbukkant mint jelző. Az előadás a populizmust a politikai eszmetörténet kontextusában vizsgálja.

Hörcher Ferenc előadása

Hörcher Ferenc "A bölcsészet mint hivatás" címmel tart előadást az ELTE BTK által rendezett Bölcsélet Konferencián 2016. május 3-án, 17 órai kezdettel.

Egy szent szörnyeteg védőbeszéde

Szemináriumsorozat: Cseke Ákos

A Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpont Filozófiai Intézete tisztelettel meghívja

Cseke Ákos (PPKE BTK)
A történelem esztétikája. Foucault mint történész
című előadására.

Helyszín: Budapest, 1014 Országház utca 30. (Pepita terem)
Időpont: 2016. május  3. 16:00

Absztrakt:
A kései Foucault, mint ismeretes, „a létezés esztétikájaként” tekintett saját gondolkodására, amely szóösszetételben az „esztétika” mindenekelőtt a kereszténységgel mint történeti valósággal azonosított, az engedelmesség törvényére alapozott morállal való szakítást jelentett, egy olyan „életstílust” vagy „önkultúrát”, amelyben az ember nem másoktól kapja parancsba, hogy kivé kell válnia és mit kell tennie, hanem maga találja ki és alkotja meg „bátran” és „szabadon” önmagát. A kérdés, amelyre az előadás során választ keresünk, a következő: mit jelent és milyen következményekkel jár a filozófiai gondolkodásnak ez a felfogása a történettudomány területén? Létezik-e, lehetséges-e a létezés mellett a történelemnek is egy olyan „esztétikája” – és Foucault történeti-filozófiai kutatásai nem a történelemnek ezt az „esztétikáját” valósítják-e meg –, amelyben a történelemmel foglalkozó és szembesülő ember nem vagy nem pusztán feltárja, a történettudomány érvényesnek tartott szabályainak és parancsainak engedelmeskedve, a történelem objektív valóságát, hanem szenvedélyesen kitalálja és megalkotja magának és másoknak azt a történetet vagy történelmet, amelynek igazsága, mint Foucault mondta egy 1980-as interjúban a maga könyveiről, elsősorban nem a múltban, hanem „a jövőben van” („la vérité de mes livres est dans l’avenir”)? Mit jelent a történelemnek ez az „esztétikája”, és miként változtatja meg ez az „esztétika” a történettudományról, a filozófiáról és egyáltalán az emberről alkotott képünket?