Szabados Bettina előadása

A Bölcsészettudományi Kutatóközpont Filozófiai Intézetének Filozófiatörténet és Eszmetörténet Osztálya szeretettel meghív minden érdeklődőt

Szabados Bettina (BTK FI / ELTE BTK Filozófiatudományi Doktori Iskola)

A filozófia és az irodalom szerepe a halál feldolgozásában

című, osztályunk kutatószemináriumának keretében tartott előadására.

Az előadás összefoglalója:

„Mert úgy látom, […] hogy azok, akik helyes módon foglalkoznak a filozófiával, nem készülnek semmi másra, csupán arra, hogy meghalnak és halottak lesznek” (Phaidón 64a) – fogalmazza meg Platón Szókratész által, aki saját kivégzésére készül, ekképp pedig a halál problematikáját a filozófia tárgyává lépteti elő. A halál ténye rendszerint azonban rejtőzködik, el van fedve a mindennapi lét létmódja által és ebben a mindennapiságban a halál egy rendszeresen előforduló eseménnyé válik, ami csak az ismeretleneteket érinti. Így a halállal közvetlenül a Másik halálán keresztül szembesülünk, mely során egyszerre kell feldolgozni a saját múlandóság és a Másik elvesztésének gondolatát is. Hiányoznak azonban a fogalmak, a beszédmód, mely képes lenne megfogalmazni a halál tapasztalatát, ezáltal valamiképp racionalizálni és vigaszt nyújtani a gyászolók számára. A filozófia (és így az irodalom) mint a fogalomalkotás (egyik) lehetséges eszköze képes lehet a halálról, a veszteségérzésről való beszédmód megújítására – az előadás a halál filozófiai megközelítése mellett konkrét kortárs irodalmi példákon keresztül szeretné szemléltetni, értelmezni a gyászbeszédet. Továbbá amellett szeretne érvelni, hogy habár a halálról való beszéd nem visz közelebb a halál megértéséhez, azonban képes megszelídíteni tényét és mélyebb létmegértéshez segíthet hozzá.

Időpont: 2020. december 8. (kedd), 14. óra

Az előadáshoz a következő linken, online lehet csatlakozni:

https://zoom.us/j/95733430339?pwd=NHo4b3pYVmZxMWdCQk9UR3pXSnFkZz09

Erdei Ildikó előadása

A BTK Filozófiai Intézet és a Kora Újkori Filozófiatörténeti Műhely (KÚFIM) szeretettel meghív minden érdeklődőt

Erdei Ildikó (KRE HTK)

Isaac Newton: Regulae philosophandi

című online intézeti előadására.

Az előadás összefoglalója:

Isaac Newton Philosophiae Naturalis Principia Mathematica (A természetfilozófia matematikai alapelvei) című művének utolsó kiadásában írja le a filozófiai gondolkodás (regulae philosophandi) négy szabályát. Az egyszerűség és gazdaságosság elve, az egyetemesség, az analógiás gondolkodás, és a hipotézisek alternatívájaként ajánlott indukciós eljárás eredetileg speciálisan az egyetemes gravitációval kapcsolatban fogalmazódott meg. Így e gondolkodási regulák a tömegvonzás törvényének elfogadásával egyenes arányban vertek gyökeret és váltak idővel filozófiai ortodoxiává úgy, hogy népszerűségükkel egyenes arányban veszítik el specifikus filozófiai helyüket, s válnak egyre általánosabb alapelvekké. Olyannyira, hogy Thomas Reid már „a józan ész maximáinak” nyilvánította Newton szabályait, amelyeket minden nap gyakorlunk a hétköznapi életben, s amelyek annyira központi elemei a megismerésnek, hogy aki más gondolkodási szabályokat alkalmaz, az bizonyosan elvéti a célját. Előadásomban a fent említett reidi vélemény nyomvonalán indulok el. Elvonatkoztatva a gondolkodási szabályok speciális helyétől és funkciójától, bemutatom azok általános érvényét, nemcsak Newton természetfilozófiai, hanem teológiai munkáiban is. Mint látni fogjuk, Newton a szentírás-magyarázattal kapcsolatos kézirataiban nagyon hasonló elvek alapján dolgozik, mint amit a Principiában megfogalmaz, s ezzel tulajdonképpen megkérdőjeleződik Wilhelm Dilthey distinkciója, amelyet a természettudományok és a szellemtudományok módszertana között tesz.

Időpont: 2020 december 4. (péntek) 15.00 óra

Az eseményhez csatlakozni lehet:

* számítógéppel vagy okostelefonnal: az (ajánlott) Zoom alkalmazáson keresztül a 361 224 6778 meeting ID és a 000000 passcode megadásával vagy böngésző használatával a következő linken:

https://zoom.us/j/3612246778?pwd=dXRHZ0I3YWw5bjA0elpSS3pYQzgrZz09

* telefonvonalon a +36-1-779-9126 telefonszámon keresztül a 361 224 6778 meeting ID (és szükség esetén a 000000 passcode) megadásával.

Varga Péter András előadása

A Bölcsészettudományi Kutatóközpont Filozófiai Intézetének Filozófiatörténet és Eszmetörténet Osztálya szeretettel meghív minden érdeklődőt

Varga Péter András

Horváth Cyrill és Pauer Imre stafétaváltása

Egy pikáns és tanulságos epizód a tizenkilencedik századi magyar filozófia intézménytörténetéből

című, osztályunk kutatószemináriumának keretében tartott előadására.

Az előadás összefoglalója:

A két címszereplő valószínűleg a legkevesebbek számára ismert, noha együttesen közel fél évszázadig voltak a filozófia nyilvános és rendes professzorai a (buda)pesti egyetemen és közel egy évszázadig rendes tagjai a Magyar Tudományos Akadémiának. Ha ez sem lenne elég, nevükhöz fűződik a magyar filozófia talán leglátványosabb posztumusz bukása – melynek során Pauer mérte a döntő csapást Horváth hírnevére – majd nem sokkal később a magyar filozófia talán legnagyobb plágiumbotránya, melybe pedig Pauer keveredett (habár karrierjét ez korántsem törte derékba). Előadásomban az MTA és az ELTE kézirattáraiban folytatott forrásfeltáró kutatásaim alapján szeretném megvizsgálni a tizenkilencedik századi magyar filozófia intézménytörténetének ezt a különleges átmenetét, melynek során a korabeli magyar filozófiai intézményrendszer számos sajátságos eleme (pl. a középiskolai filozófiai propedeutika tantárgy vagy az Akadémia pályadíjai) és szereplői – a háttérben még Alexander Bernát is – megjelenik; a történeti epizód által felvetett tágabb historiográfiai-módszertani kérdések pedig a magyar filozófiatörténet monumentalista és intézménytörténeti kánonjának viszonyát, valamint a magyar filozófia és a korabeli német egyetemi filozófia (Universitätsphilosophie) kapcsolatát, végső soron pedig – a modern európai filozófia forrásvidékének tekinthető – tizenkilencedik századi poszthegeliánus elméleti filozófia útkeresését érintik.

Időpont: 2020. december 3. (csütörtök), 14. óra

Az előadáshoz a következő linken, online lehet csatlakozni:

https://zoom.us/j/3612246778?pwd=dXRHZ0I3YWw5bjA0elpSS3pYQzgrZz09

Az előadásról készült felvétel az alábbi linkre kattintva érhető el:

https://www.youtube.com/watch?v=x6DP4ZhEP-M&pbjreload=101

Hörcher Ferenc előadása a Kutatók Éjszakája programsorozat keretében

Hörcher Ferenc, intézetünk munkatársa "Báró Kemény Zsigmond forradalomellenes politikai gondolkodása" címmel tart előadást az NKE Kutatók Éjszakája programsorozat Történelem, hadtörténelem és környéke című szekciójában.

Az előadás Kemény Zsigmond konzervatívnak titulálható forradalom utáni röpiratait (Forradalom után, Még egy szó a forradalom után) mutatja be, arra a kérdésre keresve a választ, hogy valóban törés van-e Kemény gondolkodásában 1849 után, vagy csak a politikai álláspontja változott, az elveszített szabadságharc következtében, miközben az emberi szenvedélyekről és a józanság erényéről vallott elképzelései változatlanok maradtak.

Az előadás időpontja: 2020. november 27. 14.40

A szekció programja itt található, a közvetítéshez itt lehet csatlakozni.

Forrai Gábor előadása

A BTK Filozófiai Intézet szeretettel meghív minden érdeklődőt

Forrai Gábor (ELTE)

Vannak-e doxasztikus kötelességeink?

című online intézeti előadására.

Az előadás összefoglalója:

William Alston újabban sokat tárgyalt érvelése szerint a címben feltett kérdésre nemmel kell felelnünk: hiteinkkel kapcsolatos kötelességeink arra korlátozódnak, hogy cselekedeteink révén biztosítsuk azokat a körülményeket, amelyek között jó esélyünk van igaz hiteket alkotni. Hiteink tartalmára vonatkozó kötelességeink – doxasztikus kötelességeink – azonban szerinte nincsenek, mivel hiteink nem állnak akaratlagos ellenőrzés alatt, s így a „kellből következik a lehet” (KKL) kanti elve alapján nem lehetnek kötelességeink velük kapcsolatban. Az előadásban amellett érvelek, hogy Alston téved: a doxasztikus kötelességek, szemben az erkölcsi kötelességekkel, nem akaratlagos ellenőrzést követelnek, hanem megfelelő kompetenciát. De vajon mi magyarázza ezt a különbséget az erkölcsi és a hitekkel kapcsolatos (doxasztikus) kötelességek között? Úgy gondolom, az, hogy azokon a területeken, amelyeken hajlamosak vagyunk performancia hibákat elkövetni, beérjük a kompetenciával, az erkölcs szférájában azonban, valószínűleg tévesen, nem engedjük meg a performancia hibák lehetőségét.

Kommentátor: Kodaj Dániel (BTK FI)

Időpont: 2020. december 1. (kedd), 14. óra

Az eseményhez csatlakozni lehet:

* számítógéppel vagy okostelefonnal: az (ajánlott) Zoom alkalmazáson keresztül a 968 6688 1330 meeting ID és a 000000 passcode megadásával vagy böngésző használatával a következő linken:

https://tinyurl.com/btk-fi-forrai

* telefonvonalon a +36-1-779-9126 telefonszámon keresztül a 968 6688 1330 meeting ID (és szükség esetén a 000000 passcode) megadásával.

Az előadásról készült felvétel az alábbi linkre kattintva érhető el:

https://www.youtube.com/watch?v=8tjKj8X5wjk

Németh Attila előadása

A Bölcsészettudományi Kutatóközpont Filozófiai Intézetének Filozófiatörténet és Eszmetörténet Osztálya szeretettel meghív minden érdeklődőt

Németh Attila

Seneca és a lelkiismeret metaforái

című, osztályunk kutatószemináriumának keretében tartott előadására.

Az előadás összefoglalója:

Előadásomban arra a szerteágazó kérdésre keresem a választ, hogy a sztoikus Seneca milyen új lelki funkcióval (ha bármilyennel) ruházta fel a lélek vezérlő részét, a hégemonikont. A lelkiismeret (conscientia) fogalma egy olyan irodalmi műfajokat kombináló, nyelvileg komplex, gyakran szimbolikus-allegorikus kifejezésformában jelenik meg Seneca morálpszichológiájában, amit először egy történeti kontextusban tekintek át, hogy fogalomhasználatának a sajátosságait elemezzem. Ezt követően pedig arra teszek kísérletet, hogy megvizsgáljam, hogyan illeszkedik Seneca conscientia-fogalma korábbi, egymástól eltérő sztoikus emóció-felfogásokhoz, amely összehasonlítás eredményeképpen Seneca lelkiismeret-fogalma, mint egy új lelki képesség rajzolódik ki.

Időpont: 2020. november 24. (kedd), 14. óra

Az előadáshoz a következő linken, online lehet csatlakozni:

https://zoom.us/j/99133400670?pwd=SnRpL3R0ams5T09ucW9HSjF2eGIxQT09

Pavlovits Tamás előadása

A BTK Filozófiai Intézet szeretettel meghív minden érdeklődőt

Pavlovits Tamás (SZTE BTK)

Idea és végtelen Malebranche gondolkodásában

című online intézeti előadására.

Az előadás összefoglalója:

Malebranche-nak két fontos tanítása maradt fenn a filozófiai köztudatban: az okkazionalizmus és az Istenben látás elmélete. Az Istenben látás elmélete szerint az elme nem önmagában tartalmazza az ideákat, hanem Istennel bensőségesen egyesülve Istenben látja őket. E tanításban a végtelen fogalma központi szerepet játszik. Malebranche az Istenben látás elméletét két szerzőtől, Szent Ágostontól és Descartes-tól eredezteti. A végtelen fogalma révén azonban elsősorban Descartes-hoz kapcsolódik, akitől Malebranche láthatóan átvette e fogalmat. Az előadásomban a végtelen fogalmát vizsgálom meg az Istenben látás elméletében. Ehhez össze kell hasonlítanom a végtelen észlelésének problémáját Descartes-nál és Malebranche-nál. Amellett fogok érvelni, hogy noha Malebranche Descartes-tól veszi át a végtelen fogalmát, jelentősen átalakítja, miközben módosítja azt a funkciót, amelyet a végtelen az ideák észlelésében betölt. Ha alaposan szemügyre vesszük a Malebranche által véghezvitt átalakításokat, akkor azt vehetjük észre, hogy Malebranche még Descartes-nál is progresszívebb módon használja a végtelen fogalmát. Ugyanis a végtelen aktualitását nemcsak tisztán az isteni végtelenségnek tulajdonítja, mint Descartes, hanem a kiterjedés ideájának éppúgy, mint minden általános ideának. Az aktuális végtelen ilyen határozott elismerésével ritkán találkozunk a kora újkorban.

Kommentátor: Schmal Dániel (BTK FI)

Időpont: 2020. november 17. (kedd), 14. óra

Az eseményhez csatlakozni lehet:

* számítógéppel vagy okostelefonnal: az (ajánlott) Zoom alkalmazáson keresztül a 962 6909 2183 meeting ID és a 000000 passcode megadásával vagy böngésző használatával a következő linken:

https://https://tinyurl.com/btk-fi-pavlovits

* telefonvonalon a +36-1-779-9126 telefonszámon keresztül a 962 6909 2183 meeting ID (és szükség esetén a 000000 passcode) megadásával.

Az előadásról készült felvétel az alábbi linkre kattintva érhető el:

https://www.youtube.com/watch?v=LGDCw2ZjL24&list=UU0d_fbtAqxB76d2szRf8--g

Németh Attila nemzetközi publikációi

A BTK Filozófiai Intézet tudományos munkatársának, Németh Attilának, angol nyelvű tanulmányai jelentek meg nemzetközi tanulmánykötetekben. Németh Attila Epicureans on Teleology and Freedom című tanulmánya a The Routledge Handbook of Hellenistic Philosophy kötetben jelent meg, illetve legújabb publikációja Atoms and Universals in Epicurus címmel az Atomism in Philosophy: A History from Antiquity to the Present kötetben olvasható.

A tanulmányok rövid összefoglalója:

Epicureans on Teleology and Freedom

Epikurosz és követői fáradságot nem kímélve kritizálták azokat a filozófusokat, akik hittek az isten által irányított, céltudatosan létrehozott és elrendezett kozmoszban. Szerintük ugyanis ami boldog és örök, annak magának sincs gondja és másnak sem okoz gondot (vö. KD 1); ezért egy ilyen lény nem vehet részt világunk fárasztó létrehozásában vagy igazgatásában. Az epikureusok, következésképpen, nem úgy szabadították meg tanítványaikat az istenek babonás félelmétől, hogy tagadták létezésüket, hanem azáltal, hogy tagadták aktív kozmológiai szerepüket. Az univerzum anyagi magyarázata, amelyet a teistákkal szemben fogalmazott meg Epikurosz, mindazonáltal az atomok mozgásaiból fakadó determinizmussal fenyeget. Ha a kozmosz mentes minden isteni gondviseléstől és az atomok céltalan ütközéseinek az eredménye, tehát a kozmosz állapotait egyedül az atomok egymásból következő mozgásai határozzák meg, akkor a világ minden jelenségét, beleértve önmagunkat és cselekedeteinket is, oksági szempontból az alapul szolgáló atomi kölcsönhatások határozzák meg. Ebben az esetben viszont elvész a szabad akarat lehetősége, még az istenek számára is. A teleologikus világképekkel szemben megfogalmazott magyarázataiban Epikurosz számos érvvel és innovatív ötlettel állt elő, hogy megőrizze a szabad akarat lehetőségét az atomista elméletének keretfeltételein belül. Ebben a tanulmányomban ennek a két egymással összefüggő kérdéskörnek a hátterével foglalkozom (I. rész), amely ellen Epikurosz (II. rész) és követői (III. rész) számos nem teleologikus érvet hoztak fel, hogy lehetséges teoretikus megoldásokat kínáljanak a szabad akarat megőrzéséhez (IV. rész).

Atoms and Universals in Epicurus

Az univerzálék problémája egymástól rendkívül eltérő, komplex filozófiai kontextusokban jelent meg a filozófiatörténet során és ezért sokszor egyáltalán nem evidens, hogy az ókori gondolkodók közül ki és hogyan közelítette meg vagy hogy egyáltalán foglalkozott-e a kérdéssel filozófiájában. Epikuroszról például általában nem szokás azt gondolni, hogy tárgyalta volna az univerzálék kérdését. Mindazonáltal az ókori Herculaneum egy villájának könyvtárából kiásott epikureus papiruszokat többi forrásunkkal összeolvasva egy egészen más és komplexebb képet kapunk ismeretelméletének fogalmi mátrixáról, amelynek egyes elemei kifejezetten azt a kérdést érintik, hogy hogyan ismerjük fel és klasszifikáljuk a természeti világ dolgait. A tanulmány az epikureus ismeretelmélet perspektívájából közelítve veszi fontolóra Epikurosz minőségekre vonatkozó metafizikai megfontolásait és az elérhető források teljes spektrumából tesz kísérletet arra, hogy rekonstruálja azt a szövevényes fogalmi hálót, amelynek keretében megmutatkozik, hogy Epikurosz elképzelése szerint a természeti világ klasszifikációja nem egy definíciókból kiinduló deduktív érvelés eredménye, hanem az érzékletek mentális képeiből kiinduló, perceptuális tapasztalat automatikus következménye.