A BTK Filozófiai Intézet szeretettel meghív minden érdeklődőt
Lautner Péter (PPKE)
Arisztotelész és az érzékek elválaszthatósága. A szaglás esete.
című online intézeti előadására.
Az előadás összefoglalója:
Az individuális érzékek tárgyalásakor Arisztotelész abból a feltevésből indul ki, hogy ezek függetlenek egymástól és tárgyuk határozza meg őket. Sőt, tárgy és érzék egymásra utalva határozható meg. Ebből következően nem lehetséges az, hogy egymás sajátos tárgyait ragadják meg. Ezt az egyszerű képet árnyalja az az elemzés, amit a szaglásról és annak tárgyáról kapunk. Mindenekelőtt az látszik, hogy a szaglás tárgya (ez néha az illat, néha az illattal rendelkező tárgy) függ az ízleléstől, amennyiben ezt valamilyen ízzel rendelkező dolog hozza létre. Ebből annyi következik, hogy a szaglás tárgyait (illatokat) valamilyen ízű dolgok hozzák létre. Mivel az érzéket a tárgy felől határozzuk meg, ebből az következik, hogy a szaglás érzéke függ az ízleléstől. Hogy a dolog még összetettebb legyen, Arisztotelész különbséget tesz kétféle illat között: az egyik járulékosan tartalmazza a kellemest vagy kellemetlent, a másik pedig önmagában. Az első fajta az ízekhez kapcsolódik és az összes szagolni képes élőlény felfoghatja, a második csak az emberhez köthető; az emberi agy szerkezete miatt bizonyos illatokat (pl. a virágokét) anélkül foghatunk fel, hogy ennek bármilyen köze lenne az ízhez és ezen keresztül a táplálkozáshoz. Az érzékelés általános elmélete szempontjából ennek azért van jelentősége, mert /1/ nem minden érzék független egymástól, miközben tárgya egyértelműen meghatározza és /2/ az egyes érzék fajonként eltérő jellege az adott érzék egységes magyarázatát csak nagyon absztrakt terminusokban teszi lehetővé.
Kommentátor: Gángó Gábor (BTK FI)
Időpont: 2020. június 9. (kedd), 14. óra
Az előadáshoz az alábbi linken keresztül lehet csatlakozni:
https://meet.jit.si/Filozófiai_intézet_szeminárium
Az előadásról készült felvétel az alábbi linkre kattintva érhető el:
A BTK Filozófiai Intézet szeretettel meghív minden érdeklődőt
Szabados Bettina
Lukács György bécsi emigrációban 1919-1930
című online intézeti előadására.
Az előadás összefoglalója:
1919. augusztus 1-je, a Tanácsköztársaság bukása után, mintegy százezer emigráns menekült a megtorlás elől Bécsbe, amely évekre a magyar emigráció központjává vált. Cziffra Géza memoárjában Anton Kuh szavait idézi, mikor váróteremben várakozókhoz hasonlítja az emigrációba kényszerült magyarok állapotát, akik egy olyan vonatra várnak, amely sosem fog elindulni (Cziffra 1989:34). Ezek között a „vonatra várakozók” között volt Lukács György is, aki Mesterházi Miklós szavaival élve egy fél-illegális Bécsben találta magát: hivatalosan távol kellett tartania magát az osztrák politikától és közben ennek a „hivatalos” Bécsnek a védelmét élvezte (Mesterházi 1998:612). A kezdeti időszak ebben a várakozás és fél-illegalitás állapotában telik, a magyar forradalom tanulságai alapján egy (középkelet)-európai forradalomra várva (i.m. 613). Nemcsak a biográfiai tények miatt érdekes azonban a húszas évek emigrációban töltött időszaka: hipotézisem szerint jelentős változás történt Lukács gondolati fejlődésében, aminek részeként alárendelte magát a pártmunkának és elenyésző teoretikus tevékenységet folytatott, főleg az 1923-ban megjelent Történelem és osztálytudat fogadtatása után. Mesterházi egy 2018-as előadásában találóan a hallgatás évtizedének nevezi Lukácsnak ezt a korszakát. Balázs Béla naplójában egyenesen úgy ír Lukácsról, mint aki szellemi hazáját veszítette el. Az előadás során Lukács húszas évekbeli gondolati fejlődését próbálom, nem a már klasszikussá vált fogalmak, mint a „törés” és „pálfordulás” felől értelmezni, miközben összevetem a kortársak különböző értelmezéseit, illetve párhuzamba állítom Lukács és a kortársak szembenézését a bukott forradalom tényével és hogy miként integrálták ezt a sorseseményt gondolati fejlődésükbe. Az előadás távlati célja, hogy csatlakozzon a bécsi magyar emigráció legújabb eszme- és kultúrtörténeti kutatásaihoz, amelyek feltárják az emigráció különböző centrumait, orgánumait és politikai tevékenységét.
Időpont: 2020. június 4. (csütörtök), 14. óra
Az előadáshoz az alábbi linken keresztül lehet csatlakozni:
A BTK Filozófiai Intézet szeretettel meghív minden érdeklődőt
Hörcher Ferenc
Prudence, Moderation and Tradition: A Political Philosophy of Conservatism
című angol nyelvű, online intézeti előadására.
Az előadás angol nyelvű absztraktja:
This talk provides an overview of the speaker’s recently published book, entitled A Political Philosophy of Conservatism (2020). It will focus on the three concepts presented in the subtitle of the book: prudence, moderation and tradition. All the three are connected to the Ancient Greco-Roman and Christian tradition of European thought.
The last of the three terms is relatively unproblematic. It refers to the importance of communal knowledge for conservative politics, a form of tacit knowledge, a common sense, encoded in habits, customs and informal or formalised manners, including legal regulations, which is transferred from generation to generation in a given political community. The first two needs some further explanations.
Moderation will be presented as an appropriation of Aristotle’s teachings of the golden mean, as the most appropriate choice between two extremes. This idea is based in Aristotle on a theory of harmony and balance, and the paper will look at its relevance in politics. It will be argued, that Aristotle’s theory calls our attention to the balancing political role of the middle classes. Also, it will be argued that the idea of the mixed constitution is connected with this Aristotelian theory of balance and harmony (Greek armonia, lat. concordia).
Finally, the book’s most important term is prudence, referring to the cardinal virtue of prudentia (Greek phronesis). The claim is that while the virtue of justice (iustitia) is usually taken as the key concept of Christian and modern liberal political philosophy, for a conservative understanding of politics, what is possible is always more important than what is ideal. In this sense prudence precedes justice, while still keeping intact the coherence of the four cardinal virtues. In this regard the importance of Cicero for this version of conservatism will be noted. The talk will end with a description of the character of a practically wise (prudent) political agent.
Kommentátor: Walter Nicgorski (University of Notre Dame)
Időpont: 2020. május 26. (kedd), 14. óra
Az előadáshoz az alábbi linken keresztül lehet csatlakozni:
https://meet.jit.si/Filozófiai_intézet_szeminárium
Az előadásról készült felvétel az alábbi linkre kattintva érhető el:
Hörcher Ferenc tanulmányt írt Edmund Burke-ről a Critics of Enlightenment Rationalism című kötetbe (Palgrave MacMillan, Cham, 2020.).
A tanulmány címe Burke on Rationalism, Prudence and Reason of State, s az ír politikai gondolkodó felvilágosult racionalizmus-kritikáját a gyakorlati bölcsesség és az államérdek fogalmának elemzése kapcsán mutatja be.
A BTK Filozófiai Intézet szeretettel meghív minden érdeklődőt
Mester Béla
A sensus communis hagyománya a magyar gondolkodás történetében
című online intézeti előadására.
Az előadás összefoglalója:
Édes józan eszem! beh felvitte Isten a dolgodat!
(Erdélyi János: A hazai bölcsészet jelene, 1856.)
A magyar filozófiatörténet-írásban a sensus communis fogalmát használó irányzatok kutatásának nincs különösebb hagyománya. A megszokott elbeszélésben a magyar sensus communis filozófia ott kezdődik, ahol már véget is ér: Erdélyi János föntebb idézett munkájával, amelyben a professzionális filozófia nevében számol le a józan ésszel mint tudomány és filozófia előtti tudatformával, leleplezve egyben „a köznapi tudat konzervativizmusát”, miközben filozófiatörténeti elemzéssel mutatja ki, hogy az e fogalomra alapozó (skót) filozófiai iskola idejétmúlttá vált. Tervezett előadásomban rekonstruálom azt az álláspontot, Szontagh Gusztáv „egyezményes filozófiáját”, amellyel szemben Erdélyi megfogalmazza nézeteit, majd kitérek arra, hogy Erdélyi hogyan adaptálja Hegel korábbi, hasonló tartalmú szöveghelyeit a magyar kontextushoz. Erdélyi gondolatmenetének újdonsága a terminológia, a filozófiai szaknyelv kérdésére való közvetlen reflexió, ami válaszként fogható fel Szontagh kritikájára, amellyel az önjáróvá váló terminológiával való visszaélést illette. Előadásom során utalok kettejük vitájának magyar eszmetörténeti kontextusára, elsősorban a korabeli történettudományi viták és a forradalom értelmezése kapcsán. A magyar előzmények között szóba kerül még Kant sensus communisból kiinduló bírálata, amely a magyar Kant-vita (1792–1822) alapja. A kérdés egyetemes filozófiatörténeti vonatkozásai kapcsán ki kell térnem Gadamer értelmezésére a német sensus communis tradíció sajátosságairól az Igazság és módszerben; általánosságban pedig fölmerülnek az újkori sensus communis hagyomány és a filozófiai nyilvánosság szerkezetváltásának összefüggései.
Időpont: 2020. május 21. (csütörtök), 14. óra
Az előadáshoz az alábbi linken keresztül lehet csatlakozni:
https://meet.jit.si/Osztalyszeminarium.FilEszme
Az előadásról készült felvétel az alábbi linkre kattintva érhető el:
A BTK Filozófiai Intézet szeretettel meghív minden érdeklődőt
Geréby György (CEU)
Hans Jonas és Petrus Damiani a múlt megváltoztathatóságáról
című online intézeti előadására.
Az előadás összefoglalója:
Előadásomban rekonstruálom és összehasonlítom Hans Jonas (1903 – 1993), és Petrus Damiani (c. 1007 –1072/3) álláspontjait a múlt megváltoztathatóságával kapcsolatban. Ez Jonas esetében implicit, melyet egy történetfilozófiai és egy teológiai megfontolása alapján rekonstruálok, Damiani esetében viszont explicit. Álláspontjaikat függetlenül alakították ki eltérő filozófiai és teológiai megfontolások alapján. Mégis, más-más úton, de ugyanúgy eljutottak a múlt megváltoztathatóságának problémájához, ami már foglalkoztatta Arisztotelészt, Ágostont és még sokakat, főleg a latin középkorban. Végül Jonas és Damiani nem-standard álláspontjainak ontológiai előfeltevéseire is rámutatok a múltra, illetve az időre vonatkozóan, és hogy megfontolásaiknak milyen történetfilozófiai és teológiai következményei lehetnek.
Kommentátor: Turgonyi Zoltán (BTK FI)
Időpont: 2020. május 12. (kedd), 14. óra
Az előadáshoz az alábbi linken keresztül lehet csatlakozni:
https://meet.jit.si/Filozófiai_intézet_szeminárium
Az előadásról készült felvétel az alábbi linkre kattintva érhető el:
A BTK Filozófiai Intézet szeretettel meghív minden érdeklődőt
Szécsi Gábor
Történet és történelem: adalékok a történelmi megismerés narrativista filozófiájához
című online intézeti előadására.
Az előadás összefoglalója:
A narratív történeti nyelv funkciójával és működésével kapcsolatos kérdéskör. Mint arra a későbbiekben rávilágítunk, a narratív nyelv történeti mező konstitúciójában betöltött szerepére az az általános historista, idealista alapokon nyugvó tudományfilozófiai megfontolás világított rá, hogy noha a történelmi magyarázat tudományos kutatások eredményeire épül, természete eltér az átfogó törvényekre hivatkozó, nomologikus természettudományos magyarázatokétól. Az analitikus és narrativista történetfilozófia képviselői más és más módon világították meg ennek a megfontolásnak a lényegét, más és más módon ragadták meg a történelmi magyarázat specifikus jellegét. Abban viszont többnyire egyetértettek, hogy a történelmi megismerés problematikájának tisztázása a történész által megértett és használt narratív nyelv elemzése révén válik lehetségessé. Ennek az 1970-es évektől érzékelhető konszenzusnak a jegyében a történelmi magyarázatok sajátos természetéről szóló kezdeti viták után a történetfilozófia új szókészletet kezdett használni, aminek következtében a gnoszeológiai modellekben a hangsúly a magyarázatok problematikájáról átkerült az értelmezés, megértés kérdéskörére, és mindenekelőtt a történészi reprezentáció, történelmi tapasztalat problémájára.
Az előadás alapjául az alábbi könyvek anyagai szolgálnak: Szécsi Gábor - Mák Kornél: Történet és történelem. A narrativista történetfilozófia alapjai (Belvedere Kiadó, Szeged, 2019); Szécsi Gábor: A történetekbe zárt elme. Adalékok a narrativitás filozófiájához. (Akadémiai Kiadó, Budapest, 2020).
Időpont: 2020. május 7. (csütörtök), 11. óra
Az előadáshoz az alábbi linken keresztül lehet csatlakozni:
Történet és történelem: A narrativista történelemfilozófia alapjai címmel jelent meg a Filozófiai Intézet tudományos főmunkatársának, Szécsi Gábornak és Mák Kornélnak könyve a Belvedere Meridionale Kiadó gondozásában.
A könyv a történelmi megismerés lehetőségeivel, a történettudomány, a történeti kutatás módszertanának új modelljeivel foglalkozik. Arra a problémára fókuszál, hogy az emberi gondolkodás történetorientáltsága miként válhat a történeti források hátterében rejlő szerzői indítékok, valamint a források által megörökített történelemformáló szándékok megértésének alapjává. A szerzők a fontosabb narrativista elméletek áttekintésével mindenekelőtt arra kívánnak rávilágítani, hogy milyen megfontolások jegyében került az elmúlt 50 évben a történeti gnoszeológiai kutatások középpontjába a narratív történeti nyelv funkciójával és működésével kapcsolatos kérdéskör.
Szécsi Gábor – Mák Kornél: Történet és történelem: A narrativista történelemfilozófia alapjai. Belvedere Meridionale Kiadó, Szeged, 2019.
54. oldal / 145