Az MTA BTK Filozófiai Intézete tisztelettel meghív minden érdeklődőt a Budapest-Krakkó Kutatócsoport ötödik Probability, Causality and Determinism workshopjára.
Helyszín: 1014 Országház utca 30., Pepita terem Időpont: 2016. május 23-24.
Hörcher Ferenc, az MTA BTK Filozófiai Intézetének igazgatója május 17. és 19. között három előadást tart a kolozsvári Babeș-Bolyai Tudományegyetemen, az alábbi helyszíneken és időpontokban:
A Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpont Filozófiai Intézete tisztelettel meghívja
Bárány Tibor (BME GTK) Ami kifejezhető és ami nem - A kifejezhetőség elve a kortárs nyelvfilozófiában című előadására.
Helyszín: Budapest, 1014 Országház utca 30. (Pepita terem) Időpont: 2016. május 17. 16:00
Absztrakt:
A kifejezhetőség elve szerint „mindig lehetséges, hogy a beszélő pontosan azt mondja, amit ki akar fejezni” (Searle 1968, 1969/2009, 1979). Az elv felemás filozófiai karriert futott be az elmúlt ötven évben. Egyrészről az elv valamelyik változata mind a mai napig implicit módszertani előfeltevésként ott munkál a jelentés természetével vagy a konvencionálisan kódolt szemantikai jelentésnek a teljes beszédaktus-jelentés kialakulásában játszott szerepével kapcsolatos viták hátterében. Másfelől viszont kevés szerző vizsgálta explicit módon magát az elvet, és érvelt mellette vagy ellene.
Előadásom első részében megvizsgálom, milyen szerepet töltött be az elv Searle korai beszédaktus-elméletében, és tisztázok néhány közkeletű félreértést az elv eredeti változatával kapcsolatban (l. pl. Kissine 2008, 2012). Ezek után – immár a Searle-féle beszédaktus-elmélettől függetlenül – azt fogom megmutatni, hogy az elv jól használható a teljes beszédaktus-jelentésre vonatkozó elemzések taxonómiájának felállításához. Az elv minden aktuális mondatra és megnyilatkozásra definiál egy fordítási vagy helyettesítési relációt, és attól függően, hogy mit követelünk meg az ún. pontos (értsd: maximálisan explicit és szó szerinti) mondatoktól, az elv más és más változatát kapjuk; és az, hogy az elv milyen változatával dolgoznak, jól karakterizálja az egyes álláspontokat. Végül – részben visszakanyarodva a searle-i beszédaktus-elmélethez – megvizsgálom, hogyan lehet érvelni a kifejezhetőség elvének egyes változatai ellen, illetve hogy az elv valóban ellentmondásban van-e Searle nézeteivel az ún. Háttérhez tartozó feltevésekről, amelyek a szerző feltételezése szerint minden aktuális mondat tartalmát meghatározzák (lásd Recanati 2003, Carston 2002, Navarro-Reyes 2009, Kannetzky 2001, 2002, Belleri 2004). Zárásként megmutatom, hogyan használhatjuk a kifejezhetőség elvét a hazugság és a félrevezetés fogalmi megkülönböztetésére (l. Saul 2012), illetve a politikailag korrekt nyelvhasználat működésének leírására.
Tuboly Ádám Tamás "A Dilemma for Impossible-world Theorists" címmel tart előadást Pozsonyban az Issues on the Impossible IV - Warm-Up című konferencián 2016. május 9-én.
A Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpont Filozófiai Intézete tisztelettel meghívja
Kovács Gábor (MTA BTK FI) "Elég a valóságból - ígéreteket akarunk!" A politikai eszmetörténet kaméleonja: a populizmus című előadására.
Helyszín: Budapest, 1014 Országház utca 30. (Pepita terem) Időpont: 2016. május 10. 16:00
Absztrakt: A populizmus fogalmát oly sokféle összefüggésben és oly sok mindenre használják, hogy óhatatlanul elkezdünk gyanakodni: jelent-e valamit egyáltalán? Az elnevezés régtől fogva használatos a politikai eszmetörténeti szakirodalomban. Korábban a 19. század végének névadó amerikai farmermozgalmának és az orosz narodnyikoknak, valamint az ún. harmadik világ, Latin-Amerika és az arab országok bizonyos politikai mozgalmainak a leírására használták, ám a hírközlésben az utóbbi években nyakló nélkül alkalmazzák bármiféle negatív jelenség megnevezésére. Ugyanúgy populistának neveznek bizonyos kelet-európai posztkommunista politikai irányzatokat, mint a francia Le Pent és mozgalmát, vagy éppen a néhai osztrák Haidert és pártját. Afféle stigmatizáló jellegű bad word-ként funkcionál; akit populistának mondanak, azt eleve valamiféle kénszag lengi körül. A szó körüli szemantikai zűrzavart tovább fokozza, hogy a média nemcsak ilyen egyértelműen pejoratív értelemben alkalmazza: az amerikai Ross Perot, Ronald Reagen, vagy Bill Clinton neve mellett alkalmanként ugyancsak felbukkant mint jelző. Az előadás a populizmust a politikai eszmetörténet kontextusában vizsgálja.
Hörcher Ferenc "A bölcsészet mint hivatás" címmel tart előadást az ELTE BTK által rendezett Bölcsélet Konferencián 2016. május 3-án, 17 órai kezdettel.
Kedves Érdeklődők, Ezúton hívjuk fel a figyelmüket a Társadalomfilozófiai vitakör következő,
"Egy szent szörnyeteg védőbeszéde. Rousseau, Jean-Jacques bírája" című beszélgetésére.
A vita során Marsó Paula írását tárgyaljuk, amely Rousseau utolsó nagy szellemi vállalkozásáról, a Párbeszédek-ről szól. Eseményünkön többek között azzal a kérdéssel foglalkozunk, hogyan változott a filozófiai dialógus szerepe a gondolkodás történetében. De az a módszertani kérdés is terítékre kerül, hogyan viszonyuljunk egy filozófiai szöveghez, amelynek szenvedélyessége a recepció egy része szerint nem a filozófiai dilemma mélységének, hanem a szerző őrültségének tulajdonítható.