A Filozófiai Intézet új kötete

Megjelent az MTA BTK Filozófiai Intézet új, angol nyelvű kötete, Is a Universal  Morality Possible? címmel. A kötetet Hörcher Ferenc, Mester Béla és Turgonyi Zoltán szerkesztette, szerzői főként filozófusok és teológusok, s a L’Harmattan Kiadóval közös kiadásban jelent meg.
Mellékeljük Ludassy Mária, az ELTE filozófusának, és Bakos Gergelynek, a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola filozófusának bemutató írását, a kötet tartalomjegyzékét, rövid bemutatását és William Desmondnak, a Leuveni Katolikus Egyetem professzorának ajánlását.

Szemináriumsorozat: Paksy Máté

A Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpont Filozófiai Intézete tisztelettel meghívja

Paksy Máté
Leibniz, a jogász
című előadására.

Helyszín: Budapest, 1014 Országház utca 30. (Pepita terem - megközelítés kivételesen a Szociológiai Intézeten keresztül!)
Időpont: 2015. július 14. 16:00

A jogtudósok sokáig negligálták a leibnizi örökséget, és ennek csak az egyik oka volt Platón és Kant messzire vetülő idealista árnyéka. Nem kevésbé fontos az a gyakorlati probléma, hogy Leibniznél sokkal jobban olvashatók az olyan egy, vagy áttekinthető számú opus magnummal rendelkező, felvilágosodáskori-racionalista szerzők is, mint Spinoza, Locke vagy Hobbes. Nincs mit csodálkozni azon, hogy néhány évtizede Villey még mindig azon búslakodott, hogy „Leibniz-mint-jogfilozófus” ismeretlen. A hozzá és iskolájához közel álló Gardies, akinek - Kalinowski mellett - talán a legtöbbet köszönhet a kortárs frankofón Leibniz-kutatás, viszont már a nagy német metafizikus jogászi pályakezdését hangsúlyozhatta. Olyannyira, hogy ma, miattuk, együtt és külön-külön írt tanulmányaik megjelenése óta a jogi logikában már közhely, hogy Leibniz volt a deontikus logika „atyja”. Kevesen hangsúlyozzák velük együtt, hogy Leibniz éppannyira hitt az erkölcsi normák igazságértékében, mint amennyire Dworkin teszi. A szeminárium keretében azokat a kutatások igyekszik az előadó áttekinteni, amelyek egy új, összetettebb és ezáltal színesebb Leibniz portré megfestéshez vezethetnek el.

Knowledge from Music: Philosophical, Literary, Sociological

A workshop időpontja: 2015. július 8.

A workshop programja:
12:00 - 12:45 - Tamás Demeter (MTA BTK FI): The Sociological Tradition of Hungarian Musicology
12:45 - 13:30 - Deodáth Zuh (MTA BTK FI): Conventions and Creativity. Arnold Hauser's Sociology of Music
13:30 - 14:00 - Coffee break

14:00 - 15:00 - David Pitt (CSULA): What is Tonality?
15:00 - 16:00 - Simone Mahrenholz (Manitoba): How Music Thinks
16:00 - 16:30 - Coffee break

16:30 - 17:30 - Ákos Windhager (Arts Harmony): Who Cares about Bruckner's 8th?
17:30 - 18:30 - Thorsten Botz-Bornstein (Kuwait): Music, Astronomy and the Philosophy of the Organic: Béla Tarr and László Krasznahorkai

Hörcher Ferenc könyvbemutatója Budapesten és Brüsszelben

Hörcher Ferenc, az MTA BTK Filozófiai Intézet igazgatója részt vesz Budapesten, 2015. június 30-án, 17.30-kor, a Szamos Gourmet Ház, 1052 Budapest, Váci u. 1. alatt, valamint Brüsszelben, 2015. július 1-én, 17.00 órakor, a Hungarian Development Center-ben, 1000 Brussels, Boulevard Bischoffsheim 11. rendezett könybemutatón. A könyvbemutatót a Danube Institute szervezi, a bemutatott tanulmánykötet: John O'Sullivan & Kálmán Pócza (eds.): The Second Term of Viktor Orbán. Beyond Prejudice and Enthusiasm, London, Social Affairs Unit, 2015. Hörcher Ferenc tanulmányának címe: After the 2014 General Election: Constitutional Majority and No Opposition: A Burden or an Opportunity, id. mű., 253-272.

Hauser Arnold tudás- és művészetszociológia szeminárium 2015

A további részletek a rendezvény plakátján találhatók.

Demeter Tamás Halléban

Demeter Tamás 2015. június 29-én (18:15-ös kezdettel) a halle-wittenbergi Martin Luther Tudományegyetemen  "Ideas, Impressions and Faculties: Hume's Anatomy of the Mind Revisited" címmel tart előadást.

Szemináriumsorozat: Mester Béla

A Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpont Filozófiai Intézete tisztelettel meghívja

Mester Béla
Autentikus hagyomány, tengelyidő, hagyományáram
című előadására.

Helyszín: Budapest, 1014 Országház utca 30. (Pepita terem)
Időpont: 2015. június 30. 16:00

Hamvas Béla válságfilozófiájának alapvető eleme az autentikus hagyomány, avagy a hagyomány autentikus rekonstrukciójára tett, részletesen kidolgozott, ám természeténél fogva le nem zárható kísérlet, amely életművének nagyobb részét tölti ki. Hamvas hagyományfelfogása szervesen illeszkedik tágabb értelemben vett kora gondolkodásának néhány fontos vonulatába. A tradicionalista irányzatokkal való nyilvánvaló kapcsolata mellett ismert a párhuzam a heideggeri létfeledés gondolatával, maga az autentikus hagyomány rekonstrukciójának a programja interpretálható a létfeledés előtti emberi ősgondolkodás rekonstrukciós kísérleteként. Feltűnőbb, és az eddigi irodalomban kevésbé elemzett párhuzam, hogy Jaspers tengelyidő-fogalma jellemzően ugyanazokat a kulturális jelenségeket érinti, ugyanazokból indul ki, mint amelyekben Hamvas az emberiség első, eredendő válságát véli megragadni, és amelynek szövegemlékeiből az e válságot megelőző őstudást kívánja visszaállítani.
Előadásomban arra teszek kísérletet, hogy Jan Assmann-nak a kulturális emlékezet szerkezetére vonatkozó, nagyhatású elmélete alapján megvizsgáljam, hogy mi lehet az a tengelyidő oly különböző szövegeit összekötő sajátosság, ami alkalmassá teszi azokat a Hamvas és Jaspers elméleteiben betöltött szerepre. Amellett érvelek, hogy e szövegek saját kultúrájuk egy-egy – Assmann kifejezésével – hagyományáramának végén, egy addig ismeretlen kanonizációs, és ezzel együtt járó homogenizációs igényre adott válaszként értelmezhetők, amely sajátosságuk figyelembe vétele nélkül nem lehet megközelíteni a tartalmukat sem. Az elemzés során figyelembe veszem a filozófiai szakfordítás és a filozófiatörténet-írás néhány olyan újabb módszertani eredményét, amelyek a Hamvasnak az őshagyományt megőrző szent szövegek kanonizációjára irányuló tevékenységében is fontos szövegeket érintenek; és amelyek az ókori kínai filozófia első, magyar műhelyben készült monografikus feldolgozása, illetve a Lun jü (Konfuciusz Beszélgetései és mondásai) legújabb magyar fordítása kapcsán merültek föl. Előadásomban hasznosítani igyekszem két, Hamvas életművének értelmezésére irányuló együttműködésben való részvételem tapasztalatait, melyek közül az egyik hazai, a másik nemzetközi.

Szemináriumsorozat: Demeter M. Attila

A Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpont Filozófiai Intézete tisztelettel meghívja

Demeter M. Attila
Nacionalizmus és patriotizmus között. Báró Eötvös József a nemzetiségi kérdésről
című előadására.

Helyszín: Budapest, 1014 Országház utca 30. (Pepita terem)
Időpont: 2015. június 23. 16:00

A XIX. század 50-es, 60-as éveiben Magyarországon a nemzetiségi kérdés egyik legismertebb szakértőjének báró Eötvös József számított. Odáig menően, hogy az 1868-as nemzetiségi törvény országgyűlési vitájában Eötvös ilyen irányú nézeteire még a nemzetiségi képviselők is hovatkoztak – igaz, néha hozzátéve azt is, hogy Eötvös láthatóan szembefordult a saját korábbi, jóval körültekintőbb állásponjával. 1868-ban Eötvös, aki miniszterként maga is részt vesz a vitában, egyértelműen azt az álláspontot képviseli, hogy a nemzetiségi kérdést a felekezeti kérdés analógiájára, az egyéni szabadság elvén haladva kell megoldani. Ahogyan a felekezeti kérdés megoldását a lelkiismereti szabadság és a vallásszabadság intézményesítése jelentette, ugyanúgy a nemzetiségi kérdésnek is csak az egyéni szabadság széleskörű biztosítása jelenthetné a megoldását – elsősorban a nyelvhasználati jogok biztosítása révén. Ehhez képest az 50-es évek elején írt kétkötetes államtudományi munkájában, az Uralkodó eszmékben Eötvös valóban egy sokkal árnyaltabb és körültekintőbb álláspontot képvisel. Meggyőződése, hogy a nemzetiségi probléma oka a korban egyre elterjedtebbé váló nyelvi nacionalizmus, vagyis az a tény, hogy Magyarország nemzetiségei egyre inkább kezdték nemzeti hovatartozásukat nyelvi alapokon, úgymond „nyelvi nemzetiségként” megérteni. Ezért úgy gondolja, hogy a nemzetiségi probléma megnyugtató megoldása is csak akkor képzelhető el, ha sikerül a nemzeti önértelmezésnek ezt a formáját meghaladni. Ez egyébként jól illeszkedik műve alapvető programjába, hiszen annak célja éppen a kor uralkodó eszméinek, azaz a szabadság, egyenlőség és nemzetiség eszméinek újraértelmezése volt. Előadásom első részében azokat a felismeréseket ismertetem, amelyeket Eötvös a korabeli nacionalizmus természetével és jövőjével kapcsolatosan fogalmaz meg műve első kötetében. A második részben viszont azt a konkrét modellt vázolom, amelytől Eötvös a nemzetiségi probléma megoldását reméli, s amelyet a műve második kötetében ír le részletesen. Közismert, hogy Eötvös az Uralkodó eszmékben korlátozott helyi önkormányzatot, úgymond „községi önkormányzatot” kínál a nemzetiségeknek. Álláspontom szerint viszont javaslatának jelentőségét, mögöttes logikáját csak akkor látjuk át, ha tekintettel vagyunk azokra a felismerésekre, amelyekre Eötvös saját korának nacionalizmusával kapcsolatosan jut, illetve műve alapintenciójára, az eszmék újraértelmezésének programjára.